Érdekes politikapszichológiai kérdés: minek ad manapság Szili Katalin interjút? Nem tudja, miket fognak kérdezni tőle vagy egyszerűen úgy érzi, ha már a köztársasági elnök választást bebukta, hát véglegesen le kell égetnie magát?

Mondókája a következő mondatban foglalható össze: az MSZP kongresszusa döntött, ezután én sem léphettem volna vissza, az SZDSZ-nek mindenképpen MSZP-s pártpolitikust kellett volna támogatnia, amúgy utálom ám őket és alig várom, hogy kiszoruljanak a Parlamentből. Kiderül az is, hogy az elmúlt másfél év botránykavarásai mellett az elmúlt tizenöt évben lényegében semmi mást nem csinált. Hízelgő portré.

Amúgy valószínűleg jól teszi, ha minden alkalmat megragad a szereplésre, mert sok sikerre aligha számíthat a közeljövőben a szemlátomást vérig sértődött politikusnő. Nehéz elképzelni, hogy az MSZP 1998-as választási vereség óta legnagyobb fiaskójának fő felelőse bármi mellett is hitelesen tudná letenni a voksát. Ráadásul, ha valóban bekövetkezik az az izmos bukta, ami most elég jól kinéz a saját egóját a kelleténél kissé magasabbra tartó pártnak, akkor nyilván mindenki tudja, az egyik fő felelős éppen Szili; ha mégis nyernek, akkor Szili ellenére fognak nyerni, és a Gyurcsány-Hiller vonal várhatóan hosszú ideig domináns lesz a pártban.

Terápiás célokra mindenesetre kiváló ez az interjú. Emlékeztet bennünket arra, hogy azért még Magyarországon sem lehet mindent.