Nőnek nő, alkalmasnak nem alkalmas

Nehéz dolog leszállni a köztársasági elnök választásról; szerencsére most már hamarosan pont kerül eme igencsak kínos ügy végére. Addig is el kell viselnünk az olyan populista publicisztikákat, mint amilyen például Tóth Ákosé – amely nem mellesleg némi szexizmustól sem mentes.

Már maga az alaptézis – mely szerint mindkét jelöltnek megvannak az adottságai ahhoz, hogy jó köztársasági elnök legyen, merőben abszurd. Szili Katalin, a magyar politikai élet egyik leggátlástalanabb és legelvtelenebb szereplője minden, csak nem alkalmas. És ezen az sem változtat, hogy történetesen nő.

Népszerűségét pontosan politikai gerinctelenségének köszönheti. Őt nem korlátozzák semmiféle elvek, komoly, felelősséggel és bukási lehetőségekkel járó posztjai sincsenek, nyugodtan nyilatkozhatja a közvélemény számára mindig legértékesebb véleményt. Ami egyszerűen csak irritáló, ha mondjuk MSZP-elnökségi tag az illető; kicsit már bosszantóbb (mondjuk egy elég nagy súlyú, állampolgárságról szóló népszavazáskor), ha ezt házelnökként teszi; köztársasági elnökként életveszélyes lenne.

Mádl Ferencben, minden nyíltan felvállalt elfogultsága ellenére is volt méltóság és elvszerűség: tudta, mivel tartozik az országnak és az általa képviselt eszméknek. Döntéseit ennek megfelelően igyezekett felelősséggel mérlegelni. Szili Katalint önmagán kívül semmi más nem vezérli. Ha köztársasági elnöki tekintélyét a tőle megszokott felelőtlenséggel használja fel, akkor könnyen lehet, hogy a magyar politikában végleg elszabadul a populizmus, hiszen már köztársasági elnök sem lesz, aki ellensúlyt képezzen a közéletben. Hiszen Szili eleve alkalmatlan az ellensúly szerepére, hiszen garantáltan és automatikusan áll át a többség oldalára.

Lengyel László szerint Sólyom megválasztása a baloldal végét és a Fidesz kétharmados győzelmét jelentené. Azért a baloldalért, amely pártügyként kezelve a kérdést, képes volt ezt a Szili Katalint pajzsára emelni, nem is lenne kár.

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé.