Minden bizonnyal gigászi pofárasesés lesz az MSZP sorsa az államfőválasztáson. Az SZDSZ-nek ugyanis egyszerűen nincs rá oka, hogy Szilit támogassa.
A koalíciós partner totális kihagyása a jelölési folyamatból egyértelmű taktikai hibának minősíthető: az MSZP-nek fontosabb volt saját egója, mint egy szolid győzelem – ez nem mellesleg Hiller Istvánt is minősíti. Ezek után most egyoldalúan felszólítani a koalíciós partnert, hogy támogassa az általuk előzetes alkalmatlannak nyilvánított jelöltet óriási arculcsapás.
Ráadásul az SZDSZ-nek is megvan a maga belső ellenzéke, aki messze nem tekinti mindenáron védendő önértéknek az MSZP-vel való koalíciót; márpedig, ha kiéleződik a helyzet, alighanem ők is szavaznak majd – a Szilinél tizennyolc nagyságrenddel alkalmasabb Sólyom Lászlóra.
Ennél még annak is nagyobb valószínűsége van, hogy az ellenzékből sikerül szavazókat megnyerni – ennél többet talán nem is lehet mondani.
Számomra az egyik legérdekesebb az SZDSZ taktikában az, hogy míg a titkosszavazáson leadott voksnak a sorsa nem ellenőrizhető, a szavazástól való távolmaradás igen. Vagyis az SZDSZ iránti pártfegyelem – amennyiben van ilyen – működhet, míg a többi párt esetében semmilyen pártfegyelem nem kötheti a szavazókat.