Molnár Gyula, az MSZP fővárosi elnöke bejelentette: Demszky Gábor nem lesz az MSZP és az SZDSZ közös főpolgármester-jelöltje. Érdekes bejelentés. Egyrészt gigantikus politikai hiba, másrészt fontos üzenete is lehet.
A bejelentés gigantikus politikai hiba, mert az MSZP eddig csak pofára esni tudott a főpolgármester-választásokon. Ha Demszky bukik, aligha valószínű, hogy a fővárosiak az SZDSZ örök koalíciós partnerében látják a megváltást. Sokkal valószínűbb, hogy Demszky bukása esetén egy fideszes jelöltet válasszanak, és a városháza közgyűlésében is beáll végre a jobboldal által oly régen várt fordulat.
Fontos azonban észrevenni, hogy Demszky bukása nem lefutott meccs. Népszerűségvesztése alapvetően pitiáner hibák miatt következett be, noha kétségkívül igaz, hogy ezek felhívták a figyelmet arra is, hogy ez a Budapest nem teljesen az a világváros, amit akartunk – ugyanakkor talán nem is az az élhetetlen szeméttelep, amilyennek azt a Fidesz lefesti. Ennélfogva nagyon sok függ a választók aktuális hangulatától, kicsit konkrétabban a 2006-os országgyűlési választások eredményétől, lefolyásának mikéntjéről. Ha általános hangulatot sikerül a koalíció felé fordítani, akkor Demszky lesz a főpolgármester; hiszen az MSZP mindig is csak egy bágyadt másodhegedűs tudott lenni. Valószínűtlen, hogy most ugorna elő a semmiből egy karizmatikus, szikrázóan intellgens fővárosi MSZP-politikus.
Ennél talán lényegesebbek azok a közvetett következtetések, amit a bejelentésből le lehet vonni. Függetlenül attól, hogy az Molnár Gyula magánvéleménye volt-e vagy sem, az azért sejthető belőle, hogy jelenleg nincs működő háttéralku az MSZP és az SZDSZ között – ez bizony előrehozott kampány volt a javából. Aligha járult hozzá ahhoz a hangulathoz, hogy az SZDSZ támogassa az MSZP hamarosan megnevezendő köztársaságielnök-jelöltjét. Ebből két dolog következhet.
Vagy az, hogy az MSZP szeretné erejét demonstrálni a kisebbik koalíciós partnerrel szemben, azzal, hogy rámutat: nincs más választása, mint támogatnia az MSZP jelöltjét, bárki legyen is az. Ez egyébként alighanem egy jó nagy melléfogás lenne, hiszen az SZDSZ-nek jó ideje ez az első igazán komoly sansza arra, hogy bizonyítsa elveszerűségét: ha az MSZP pártpolitikust, ne adj’ Isten Szili Katalint jelölné a posztra, az alighanem az első jelölt lenne, aki a választás mindhárom fordulójában megbukik. Vagy pedig az MSZP olyan jelöltet kíván jelölni, amely mögül az SZDSZ-nek nem érné meg kihátrálnia. Ebben az esetben nem teljesen értelmetlen Molnár Gyula lépése – egyszerűen csak szarvashiba.