Drogtörvény-esettaulmányok

A Népszabadságban megjelent két történet egy-egy szál marihuánás cigarettáról és két, még a huszadik évét sem be nem töltött fitalemberről, több éves kálváriájukról remekül példázza, miért is beteges az MDF által alkotott drogtörvény.

Természetesen nyitott kérdés, hogy érdemes-e a könnyű drogokat legalizálni; a baj az, hogy az érvek, amiket a legalizáció ellen felhoznak, teljesen falsak. Lényegében arról van szó, hogy a társadalomnak az a rétege, amelyik lelketlenül szemet huny a családjukat fizikai erőszakkal terrorizáló alkoholisták fölött, és amely maga is szívesen issza le magát csontrészegre mondjuk egy esküvő alkalmával, egyszerűen képtelen elfogadni, hogy mások máshogy szeretnék jól érezni magukat. A drogról szóló ismereteiket a Kutyám, Jerry Lee című filmből merítők, és a Parlamentben őket reprezentáló országgyűlési képviselők egyszerűen fóbiásak mindenféle alternatív életformával szemben: Harrach Péter felhábordottan tiltakozik az ellen, hogy betiltsák a gyerekek “nevelő célzatú” bántalmazását, ugyanakkor legszívesebben évekre lesittelne mindenkit, aki akár csak elszív egy füves cigarettát. A párhuzam egyébként aligha véletlen: azok, akik a családban is megengedhetőnek tartják a szülő tekintélyének fiztikai erőszakkal való megerősítését, azok az államot is szívesen hatalmazzák fel, hogy nézeteiket tűzzel-vassal védelmezze.

Természetesen jelenleg nem rendelkezük kétségbevonhatatlan bizonyítékokkal arra nézve, hogy a drogliberalizáció valóban hasznos lenne; már csak azért sem, mert mint minden törvény esetében, itt sem kizárólag valamiféle objektív “igazságosság”, hanem a társadalmi akaratnak valamint a társadalom érettségének is szerepet kell engedni. Egy egészen szélsőséges példával élve: ha Svédországhoz hasonlóan a heroinfüggők nálunk is receptre, gyógyszertárból kaphatnák az amúgy olcsó heroint, akkor ezzel elsősorban a visszaélések száma ugrana meg hihetetlen mértékben. Éppen ezért nagy valószínűséggel elképzelhetetlen bármiféle radikális változtatás alapos és őszinte társadalmi vita nélkül. Addig is, talán nem kellene a hivatkozott cikkben például határozottan suttyó módon viselkedő rendőrség kényére-kedvére kiszolgáltatni a fiatal, alkalmi fogyasztókat; hogy a túlterhelt, emberi körülmények biztosítására képtelen büntetés-végrehajtásról már ne is beszéljünk.

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé.