Nem sokon múlhatott…

Minden cinizmus nélkül: határozottan üdvözlendő, hogy az MSZP a nőknek is teret ad a politizálásban. Azt a tézist azonban, hogy előbb a lehetőségnek kell megnyílnia, és majd csak jóval utána jelennek meg a tényleg rátermett jelöltek, Szili Katalin politikai bakugrásai után Lamperth Mónika is igazolni látszik a Népszabadságnak adott interjújában. Igyekszik határozottnak és keménynek lenni; ami azonban csak akkor ér valamit, ha a riporter nagyon gyakorlatlan vagy az interjúalany kész igazat mondani. Jelenleg egyik eset sem áll fenn.

A belügyminiszter asszony szemlátomást arra szánta el magát, hogy ha sarokba szorítják, akkor részben arroganciával, részben a hivatalos álláspont szajkózásával fog válaszolni. Az eredmény semmiképpen sem szimpatikus.

Megingathatatlanul állítja például, hogy belügyminiszteri széke egy pillanatig sem forgott kockán. Ugyanakkor azt is mondja, mihelyst kiderült, hogy belügyminiszter lesz, úgy érezte, vissza kell lépnia a pártelnöki jelöléstől. Ez így, ebben a formában semmiképpen sem tiszta – és mivel ő nem válaszolt a kérdésre, ezért sajna nekünk kell találgatnunk. Tudható ugyanis, hogy Lamperth Mónika előbb jelöltette magát pártelnöknek, mint hogy a kormányválság elkezdődött volna.

Gondolhatjuk például azt, hogy Gyurcsány feltételül szabta belügyminiszterré való kinevezéséhez, hogy lépjen vissza. Ettől nem teljesen függetlenül értékelhetjük úgy a politikusnő szavait, hogy rájött, teljesen esélytelen a pártelnöki posztra, így inkább ráhajtott a belügyminiszterségre. Ekkor persze már semmibe nem került a Belügyminisztérium iránti elköteleződését azzal is demonstrálni, hogy visszalép.

Szintén nem túl ízléses azt állítani, hogy a párt felsővezetésének két jelöltje lett volna. Főleg azért nem, mert a kérdéses időszakban minden igaz magyar a rádióra/képernyőre tapadva figyelte, hogy mi lesz, s aligha felejtették el túl sokan, hogy Kovács László, a Toller László lemondásával fémjelzett elnökségi ülés után félreérthetetlenül egy jelöltről beszélt.

Mindehhez képest már csak hab a tortán, hogy Gergényi országos rendőrfőkapitányi kinevezése kapcsán pedig Medgyessy hátába döfi a kést, szolidan szabadkozva: sajnálja, hogy nem volt elég határozott.

Persze Lamperth Mónika álláspontja nagyon is érthető: ő most nem engedheti meg magának a túlzott őszinteséget, a karakán kiállást a tények mellett. Mivel válaszai teljesen megbízhatatlanok, ezért nyugodtan gondolhatjuk, amit akarunk: speciel most azt gondoljuk, hogy Kovács és Lendvai tényleg csak az utolsó pillanatban rántották vissza a szakadék széléről.

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé.