Bő egy hónapja képtelen voltam rászánni magam, hogy politikáról bloggoljak, és ebben csak kisebb szerepe volt annak, hogy más dolgok is lefoglalták az időmet. Momentán, a népszavazás indukálta, össz-politikai dili közepette csak rendkívül korlátozott szerepe van a politikáról folyó értelmes beszédnek. Elmegyógyászati szakvélemény kell ide, nem elemzés.

Vegyünk például egy olyan esetet, amelynek látszólag a világon semmi köze nincs a népszavazáshoz; vegyük az SZDSZ-elnökválasztás esetét! Ez egy viszonylag szimpla történet, egy szép nagy vödör szar, ami annak rendje és módja szerint ráborult a liberális párt fejire. Persze ne legyünk igazságtalanok, a választasi csalás nem a liberális párt kvintesszenciájából fakad, valószínűleg páran egy kicsit túlpörgették magukat a nagy elnökválasztási balhéban, na és. Elvben van módszer arra, hogy hogyan lehet ebből kilábalni. A tankönyvi eset talán valami olyasmi, hogy az elnök, abban a minutumban, amikor a józan ész számára már nincs több kétség, hogy csalás történt, szépen kiírja a soron kívüli választást, és megválaszttatja magát ismét.

Megjegyzem, ehhez semmi szükség nincsen harminc napos szimatolgatásra, meg latolgatásra. Az első körben döntetlen volt az állás, a választás meg titkos. A nagy vizsgálat csak azt erősítette meg, amit a sajtó már hetek óta tudott, hogy olyanok is aláírtak, akik ott sem voltak. Innentől kezdve csak a nagyobbik meg a kisebbik rossz közül lehet szelektálgatni, és a kisebbik az, hogy mindent megteszünk azért, hogy ne egy rohadt nagy legitimációs válsággal az ölünkben rohadjunk bele az elnöki székbe.

Node. Normális országban az elnök ennyi idővel a megválasztása után már nagyon konkrét eredményeket tud elérni, ehhez képest most konkrét, SZDSZ-es identitást kijelölő lépés meg mintha nem nagyon történt volna se párt-, se kormányzati fronton. Elsősorban persze az előbbi az, ahol villogni lehetett volna, pártot építeni ugyanis akkor is lehet, ha a Parlementben koalíciós kormányzás van, annak minden diszkrét bájával. Jelen sorok írója, újságíróként, az összes hivatalos csatornára be van csatornázva, ami az SZDSZ és a nyilvánosság, valamint a szimpatizánsok között között létezik; átütő erejű üzeneteket mégsem kapott a pofájába. Ha valakinek meg kéne mondania, miben különbözik a Kóka-féle SZDSZ a Kuncze-félétől, hát sokáig nem tartana a felsorolás, az zicher.

Az előrehozott választás így messze több lenne formalitásnál, bár azért azt sem árt figyelembe venni, hogy ez a Fodor Gábor már nem az a Fodor Gábor, aki volt az elnökválasztás előtt. Ez a Fodor Gábor már bizonyította, hogy neki igenis fontos, hogyan szólítják — környezetvédelmi miniszter lett anélkül, hogy olyan túlságosan sok érv szólt volna mellette. De még ez a döntés sem született meg egyik percről a másikra, két hét töketlenkedés kellett ahhoz, hogy az elnökválasztás után az SZDSZ lezsírozza az új erőviszonyokat. Ha most tisztújítás lenne, ott már max eljátszani lehetne, hogy itt az új magyar liberális vízióért folyik a konstruktív vita — a valóságban nyilvánvaló lenne, hogy a hatalomért folyik a harc.

Szarban van tehát a párt, népszerűsége alig kimutatható, a szimpatizánsi tábor meg momentán azt sem tudja, hogy most akkor a szemüveges fazon, aki technikai értelemben véve a pártot vezeti, elnök-e egyáltalán. Ebben a helyzetben mit lépnek a liberalizmus hazai fellegvárának ügyvivői? Bejelentik, hogy rendet raknak, gyorsan és hatékonyan, kerül, amibe kerül? Nem. Ha van egy kérdés, amire nem akarsz választ adni, adj ki sajtóközleményt.

Az SZDSZ Országos Ügyvivő Testülete a múlt héten (február 12.) egy gyors és teljes körű vizsgálat elindításáról döntött, amelynek célja, hogy a tavalyi tisztújítás kapcsán felmerült, néhány Borsod-Abaúj-Zemplén megyei küldöttet érintő, lehetséges szabálytalanságot megfelelően tisztázza.

Az ügyvivők Jüttner Csabát bízták meg az ügy kivizsgálásával. A megyei vizsgálat eredményét, annak lezárulta után, a párt vezető testületei értékelni fogják, és meghozzák a szükséges döntéseket.

A liberális párt legfontosabb feladata és célja továbbra is a sikeres részvétel a népszavazási kampányban.

Fentiekre tekintettel, a vizsgálat lezártáig nem kívánunk, és nem tudunk foglalkozni érdemben ezzel a kérdéssel.

Egyenes beszéd, mindezek fényében nem is meglepő a tegnapi ügyvivői ülésen tapasztalható teljes tanácstalanság (szorgalmi feladatként és retrospektíve a “népszavazási kampányban való sikeres részvételen” is kacaghatunk egy nagyot). Az ügyvivő testület a döntést nagy bátran az országos tanácsra hagyta, addig is lehet még egy kicsit csócsálni a gittet, csuklóig rágni a körmöket, hogy mi legyen a következő lépés. Holott lassan tökmindegy.

A gyors reagálás hiánya miatt, ha lesz is előrehozott elnökválasztás, az eredménybe senki nem fog belenyugodni. Ha Kóka nyer, a Fodor-pártiak életük végéig azt fogják mantrázgatni, hogy lett volna esély, ha anno nincs csalás a választáson, vagy ha a csalás kiderülte után Kóka azonnal lemond. Ha Fodor nyer, Kóka hívei fogják úgy érezni, hogy egy nevetséges részletkérdés miatt sikerült Kókát az elnöki székből kitrükközni.

A liberális szavazók pedig mintha már megint ki lennének hagyva az egyenletből.