Hát, olyan hú de meggyőzőnek nem nevezhető Fodor Gábor miniszteri bemutatkozó interjúja a Heti Válaszban, de érdemes leszögezni, hogy hasonlóan aggasztó a pártpolitikusi kiállása is. Ez a vereség jobban hazavágta a vesztes elnökjelöltet, mint ahogy arra számítani lehetett.

Fodor arról beszél, hogy majd ő lesz a markáns környezetvédelmi miniszter — miközben maga is elismeri szakmai hiányosságait. Nem feltétlenül szakember kell ide, ma a környezetvédelem legalább annyira politika, mint ökölógia — nagyon kevés az egyértelmű, megkérdőjelezhetetlen, átértékelhetetlen tény, és nagyon sok a hipotézis. Dönteni meg ugyebár a közhely szerint is most kell; ahhoz, hogy valaki következetesen tudjon dönteni, nem elég jó szakemberekkel körülvennie magát, nem elég nagyjából felkészültnek lennie — határozott és védhető környezetvédelmi vízióra is szüksége van. Fodor Gábornál ez pillanatnyilag hiányozni látszik. Miniszter akart lenni, ez egyértelmű; a környezetvédelmi tárca viszont a legjobb esetben is kompromisszum volt a számára. A társadalom tetemes része ugyanis nem olyan durván környzettudatos, hogy a környezetvédelmi miniszterség még egy zseniálisan levezényelt ciklus után is szavazatok százezreit hozza az SZDSZ-nek.

Anno elég határozottan gondoltam, hogy Fodor lenne az alkalmasabb pártelnök; nem világos ugyanakkor, hogy veresége után miért nem párton belöli tisztséget vállalt a miniszterség helyett, és nem megnyugtató az a maszatolás, amit az interjúban művel. Azt gondolom, hogy pártelnökként nem szívesen lett volna a miniszter lekötelezettje, akkor most, a liberálisok kvázi második embereként sem kellene tapsolnia az ötlettől. Ha volt elképzelése az SZDSZ-ről, akkor ennek megvalósításán kellene most, nyilván lehetőségeihez mérten, dolgoznia. Kérdés, hogy most, betanuló miniszterként lesz-e lehetősége bármi mással foglalkoznia.

Az sem derül ki, hogy Fodornak lenne stratégiája úgy bármire. Várhatóan ellesz, gondolom, őt sem fogja egyhamar felmenteni a főnöke. Az alapján, amit most nyújt, jó esetben egy jellegtelen, rossz esetben egy kapkodó és rivális koncepciók között csapongó kotmánytaggal lettünk gazdagabbak. Persze nem zárja ki a 2009-es pártelnöki indulást. Addig is melegszik a kormányban, próbál szedni magára egy kis presztízst. Kókának is milyen jól áll.