Mostantól annak, aki nem látványosan cigány, feltétlenül érdemes Miskolcon fegyveres rablást elkövetnie. A rendőrség úgysem fogja keresni, hiszen immáron a rendőrkapitány nyilatkoztatta ki, hogy nem-roma max benzinkutat rabol ki, embereket semmiképpen. Ez nyilván orientálja a nyomozások irányát is.

Nyilván nagyobb toleranciával tudnék viszonyulni egy ilyen rasszista kijelentés iránt, ha a rendőrség úgy amúgy jogkövető lenne. Nem tudom, tisztában vannak-e azzal a tisztelt felháborodók, hogy ma származás alapján kartotékozni szigorúan tilos. Tehát ha a té kapitány úrnak ilyen statisztikái vannak (lennének), az eleve törvénysértés. Sajna pontosan tudom, hogy a rendőrbűnözés nem áll meg itt: a gyanúsítottak megalázása és verése ugyanígy napirenden van, pláne, ha azok romák vagy mondjuk fogyatékosok. Tegye fel a kezét, aki azt képzeli, hogy a rasszista miskolci kapitány kijelentése után sok miskolci rendőr lesz, aki úgy fogja érezni, hogy a roma gyanúsítottak biztos, ami biztos alapon történő megverése nem is olyan rossz ötlet.

Pedig az ártatlanság vélelme nem csak a rasszista kapitányt, de a roma fegyveres rablót is megilleti. Azt a romát pedig, aki nem bűnöző, egyszerűen csak biztonsági megfontolások miatt nem vesznek fel dolgozni vagy nem engednek be egy diszkóba, pláne.

Érdemes figyelembe venni azt is, hogy a rendőrség már most is egyfajta morális mélyponton van. Azt most nem részletezném, hogy azok, akik most a felháborodás csúcsán vannak, mit gondoltak még nem is olyan régen a “szemkilövő” rendőrségről. Nem részletezem, mert náluk azért nekem árnyaltabb véleményem van a dologról, másrészt meg van frissebb sztorim is.

Felhívott egy rendőrbácsi, hogy jelenjek meg öt nappal később egy eljárási cselekményen. Az most a kisebbik baj, hogy kategorikusan és külön rákérdezésre is hazudott az “elháríthatatlan akadály” fogalmáról. Az sem tartozik szorosan a tárgyhoz, hogy már a legutóbbi alkalommal is kissé össze-vissza idézgette meg a tanúkat, hol azonnal hazaküldve, hogy telefonon expressz ajánlva visszarendelve őket. Ennél talán nagyobb gáz, hogy összekevert a sértettel, így szerencsére mégsem kellett bennem. Elvárta, hogy magyarázatképpen elfogadjam, hogy a vezetéknevem hasonlít a sértett keresztnevére. Hogy mi lett volna akkor a megváltoztathatatlan idejű kihallgatáson, hogy kiderül, hogy mégsem az vagyok, akinek hisznek, ha nem kérdezek rá a telefonban, nincs-e itt valami mellényúlás, hála istennek nem derült ki. És akkor még szerencsésnek mondhatom magam, hogy a sértettére, és nem egy roma származású gyanúsítottéra hasonlít a nevem. Lehet, hogy már az intenzívről írnám ezeket a sorokat.

A szóban forgó bűncselekmény amúgy súlyos testi sértés, és a gyanúsított nem állította magáról, hogy roma lenne. Igaz, nem volt alkalmam utánanézni a rendőrségi kartotékokban.