Ez egy poénra vett dokumentumfilm. Mérhetetlenül unalmas, humortalan és dühítően tudatlan, de ez még nem változtat ezen. A film elején azt gondoltam, hogy majd jól lehúzom azzal, hogy a széles tömegeket a geek szubkultúra számára érthető paródiával próbál elérni. (Most komolyan: tegye fel a kezét, aki ismeri a Mortal Kombat c. játék nüanszait vagy a Dragonball jellegű animék tipikus jellemzőit! Na, gyerünk! Nem látom a kezeket!) Aztán rájöttem, hogy ennél egyszerűbb lesz a dolgom. Én ugyan jól szórakoztam, amikor Oszama szuperhős módjára röpködött, de ez csak a film elenyésző részét töltötte ki. Megint ötévesnek éreztem magam, amikor csak a tévémaci érdekelt az egész meséből, a rajzfilm még unalmas volt nekem. De valójában akkor ért volna valamit a film, ha végig olyan pörgős, mint ezekben a CGI jelenetekben.

Szóval megy ez a film, ahol Morgan Spurlock barátunk végigjárja a Közel-Keletet, és minden koszos kis porfészekben poénból megkérdezi, hogy hol van Oszama bin Laden, aztán meg megállapítja, hogy “Hát, igen, a világ sokkal jobb lenne, ha nem utálnák egymást az emberek.” Ez persze mind rendben is lenne, elvégre elég sok gagyi dokumentumfilm van, nem lehet minden kamera mellé egy ízlésrendőrt állítani, csakhogy a kényes témáknál óvatosabbnak és igényesebbnek kell lenni, mint mondjuk egy gyilkolászós akciófilm esetében.

Az első bosszantó dolog az, hogy Mr. Spurlock éppen a párja terhessége idejére lép le, hogy bohócot csináljon pár porbafingó rongyfejűből. Komolyan az volt a koncepció, hogy addig forgasson a világ túlfelén, amíg élete szerelmének a legnagyobb szüksége lenne rá? De ez végülis magánügy. Képzeljük azt, hogy a filmnek ez a része hazugság! Bár szerintem hiteles volt, hogy hiányoznak egymásnak, de vegyük úgy! Elkövetett nagyobb otrombaságot is a filmben a fiatalember.

Mert azt még nem vesszük észre, hogy vajon hány muszlim szokást sért meg az utazásai során, mert (többnyire) nem vagyunk muszlimok. Az viszont már gyanús, amikor Jeruzsálemben feltűnően zsidó úriemberek az utcán “csak úgy” belékötnek, el akarják küldeni, végül lökdösni kezdik. “Ejnye, micsoda dolog! Izraelben is legalább olyan erőszakosak az emberek (akik történetesen zsidók), ha nem erőszakosabbak, mint Palesztínában!” Csak furamód az nem derült ki ebből a “dokumentum”-filmből, hogy mindez a Mea Searim nevű környéken történt, ahova még a nők se léphetnek be, ha nem hordanak “illő” öltözéket (nyakig gombolt, hosszúujjú blúz, hosszú szoknya stb.), és erről minden bejáratnál angol nyelvű tace paók tájékoztatják a turistákat.

Morgan barátunk biztos nem tudta, hogy éppen a zsidó fundamentalisták kerületében jár. Nem tudhatta, hisz nem dolga minden ilyesminek utánajárni, vagy ha az orra alá dörgölik, akkor bennehagyni a filmben, elvégre különben humortalan, repetitív poénokat kellett volna kivágni.