Anno, bő tíz évvel ezelőtt nekem is sikerült személyesen megtapasztalnom, milyen is a Balaton körüli problémák természete. Szigetet építettem szalmabálákból meg karókból egy táborban. Régen ezek a szigetek maguktól keletkeztek. A Zala szépen kanyarogva folyt bele a Balatonba, és addig rakta le a hordalékot, amíg az itt-ott a vízszint fölé emelkedett. Jó volt ez mindenkinek: a trutymó nem dőlt bele válogatás és szűrés nélkül a Keszthelyi-öbölbe, a védett madaraknak meg volt növénymentes fészkelőhely, mert nekik az kell. Aztán szépen kibetonozták a Zala medrét, a szenny így nyílegyenesen zúdult bele a tóba, ahol ennek örömére elszaporodtak a kékalgák, drasztikusan romlott a vízminőség, megkezdődött az öböl feltöltődése. Lehetett elkezdeni menteni a menthetőt, de ez már nem volt az igazi — hogy mást ne mondjak, az egyik nyáron felépített szigeteket jövőre szépen elvitte a kelleténél még mindig gyorsabb folyűsú víz.

Sólyom László most ugyancsak azt javasolja a Parlamentnek: ugyan, gondolja már meg, tényleg érdemes-e arra ösztönözni az önkormányzatokat, hogy öntsék csak nyugodtan a mocskot a Balatonba. Ha nincs csatornahálózat a beépíteni szándékozott, part menti övezetekben, akkor a szennyvizet “más módon” is el lehet vezetni. Kevésbé eufemisztikusan: indulhat a “szarj a saját tavadba” mozgalom.

Nem lenne rossz, ha Sólyom László javaslatát ezúttal megfogadná az Országgyűlés. Erre talán azért lehet esély, mert a kifogásolt módosítások (ez a köztársasági elnök levelét olvasva különösen szembetűnő) kizárólag egy szűk lobbicsoport érdekét szolgálják. Tipikusan az a jogszabály, amit nem nagyon szokás nagydobra verni, ami nem kerül fel a sajtó- és kormányszóvivői tájékoztatók kínálatába, amit nem igazán nyomnak az érintett kormányzati szervek sajtóosztályai. Most, hogy mégis a nyilvánosság asztalára került, már nem lenne olyan “elegáns” újra elfogadni. És ez az esély azért nagyon halovány, mert nálunk az átlagpolgár környezettudatossága messze elsöprő erejű.

Jellemző például, hogy Fodor Gábor, az SZDSZ frissen megválasztott elnökének most nem kell koksszá égnie. Mert hát a nagy liberális miniszter, akinek végre sikerült diadalra juttatni, frontvonalba hozni a környezetvédelem ügyét (legalábbis saját, álszerénységtől tökéletesen mentes nyilatkozatai szerint), még javában hivatalban volt, amikor a módosítás közigazgatási előkészítése zajlott. Ez teljesen nyilvánvaló, ha végigkövetjük a
normaszöveg útját a Parlamentben. Kíváncsian várom, mi lesz az immáron ellenzéki SZDSZ álláspontja a módosítási javaslat újratárgyalásakor.

Uj Péternek tökéletesen igaza van abban, hogy a Balatonnal kapcsolatos stratégiánk leképezi a teljes magyar környezetgazdálkodási modellt. Éppen ezért lenne nagyon fontos, hogy ne engedjük a Balatont nyilvánvalóan kicsinyes, rövidlátó gazdasági szempontok mentén tönkretenni. Fel kellene ismerni, hogy a Balaton egy komplexen kezelendő erőforrás. Legalább annyira természeti érték, mint amennyire jó idegenforgalmi befektetés. Arról már nem is beszélve, hogy az idegenformalmi bevételeknek is létezik szofisztikáltabb módja, mint ha tisztítatlan szennyvizet öntünk egy, az országban mindenképpen egyedülálló ökológiai rendszerbe.