1260/C/2007. AB határozat a közoktatásról szóló 1993. évi LXXIX. törvény (Köot.) 118. § (4) bekezdése alkotmányellenességének vizsgálatáról.
Az Alkotmánybíróság honlapja, 2008. június 30.
Több pénz jár az egyházi iskoláknak
Index, 2008. június 30.
Ahogy öregszem, úgy utálom egyre jobban ezt a vatikáni szerződést. Aláírtunk egy papírt, miszerint a Magyar Köztársaság, világnézeti semlegesség ide vagy oda, támogatni fogja a “történelmi” egyházakat. Mindezt azon az alapon, hogy a vagyonukat a történelmi egyházak elvesztették az előző politikai rezsimben.
Nem hiszem, hogy van még valaki, akit ilyen bőségesen kárpótolt volna az állam az előző rendszerben elszenvedett veszteségeiért. Ráadásul nem csak azt adjuk, ami jár, hanem még túl is teljesítjük a kötelezettségeinket. Mindezért az egyházak nem adnak cserébe semmit. Vannak: ez az ő érdemük. Hogy vastagon — egy másik vatikáni szerződés által hitelesített formában — kollaboráltak az előző rezsimmel, arról egy szó sem esik szinte soha. (Naná, hiszen a ’97-es megállapodást is az előző rendszer egyik funkcionáriusa, Horn Gyula hozta tető alá.)
Az alkotmánybíróság ítélete (azért a jó érzés kedvéért érdemes elolvasni Bragyova Tamás és Holló András különvéleményét is) megint csak arról szól, hogy az egyházi intézményeket különleges támogatásban kell részesíteni. Nem csak az állam által fizetett normatíva jár nekik: az önkormányzati intézményeknek adott egyéb juttatások is. Számomra ez már kezd egy kicsit túlságosan is sok lenni — a semmiért.
Egyszerűen nem látom azt az egyházak által biztosított pluszt, ami miatt járna nekik ez a támogatás. Egyszerűen csak arról van szó, hogy a kormányok nem mernek vagy akarnak hozzányúlni az egyszer már felépített konstrukcióhoz. A jobboldaliak egyszerűen készpénzért vásárolnak szavazatokat — a baloldaliak pedig rettegnek a szavazatvesztéstől. Holott lassan itt lenne az ideje tabula rasát csinálni. Ha állami feladatot végeznek el, kapják meg ugyanazt a támogatást, mint akármelyik alapítvány vagy non-profit szervezet. Amíg nem sikerült újratárgyalni (felmondani) a vatikáni szerződést, addig ne adjunk egy vassal se többet hitéletre, mint ami amúgy is jár. De most már tényleg bőven itt lenne az ideje elkezdeni az egyházakat afelé terelgetni, hogy azok tartsák el őket, akiknek szüksége van rájuk. Mindenféle kiegészítgetés helyett versenyezzenek az állampolgárok kegyeiért a többi civil szervezettel az adófelajánlásokért. Némi finomhangolással (és pl. a nyugdíjasok bevonásával) nyilván el lehetne érni, hogy megfelelő választói aktivitás esetén ne járjanak rosszabbul, mint ahogy a szerződés szerint járnának.
Az egyház azonban rendre elutasítja az ilyen irányú kezdeményezéseket. A kulcssszó nyilván a “megfelelő választói aktivitáson” van. Ha transzparens feltételek mellett kellene bizonyítaniuk azt a sokszor emlegetett, iszonyatos mértékű társadalmi támogatottságot, alighanem hamarosan kiderülne, hogy Magyarországon nincs is akkora igény a történelmi egyházakra. Értékükön lehetne kezelni őket, és ez elég szörnyű lenne. Nekik.
Hello
a baráti köröm egy része (kb. 50%) nem hívő. A másik fele pedig az. Ez azért alakult így, mert egyházi iskolába jártam. Bizonyára számodra úgy látszik, hogy nem szükséges támogatni ezeket az iskolákat. Amikor én gimnáziumba jártam, csak amolyan hozzájárulást kell fizetni. Ma ugyanott (nem kap túl sok támogatást már az iskola…) elég magas összeget kell fizetni ugyanazért a nevelésért, képzésért, bentlakásos ellátásért. Nem egy gyereket ismerek, aki az anyagiak miatt hagyta ott ezt az iskolát. Évente kb. 60 olyan ember végez ott, akik (és most öntömjénezés, stb.) magasan képzettek, széleskörű tájékozottsággal rendelkeznek, okítást és példát kaptak emberségből, tiszteletből, szeretetből. Ezek az emberek általában olyan területen helyezkednek el, ahol igen sokat hozzáadnak az európai emberek életéhez. Kiváló orvosok, irodalmárok, fizikusok, de akad politikus, satöbbi. A nem hívő barátaim is egyetértenek abban, hogy nem vált káromra a keresztény gimnázium. Nem pusztán számokat, politikai csatározásokat, személyes érzelmeket kell itt látni.
Azt írod:
“Egyszerűen nem látom azt az egyházak által biztosított pluszt,”
Nem látod, igen, mert máshogy élsz, máshonnan jössz, más az utad. Ettől függetlenül számos esetben igenis indokolt volna a jelenleginél komolyabb támogatás. Elismerem, hogy mint sokminden Magyarországon, az Egyház is működhet pénznyelőként, ami alatt ki tudja, ki tartja a markát. Nem hiszem, hogy több támogatást kéne kapnia egy keresztény gimnáziumnak, mint egy átlagos középiskolának. De annyit kéne kapnia, hogy olyan diákok is járhassanak oda, akik _kénytelenek_ átlagos középiskolába járni.
Üdv, Gergo
Egyházi iskolába jártam, ott is érettségiztem. Nyolc évig tanultam hittant összesen. A barátom a Piarista Gimnáziumban végzett. Valóban hiba volt mindenféle tapasztalat nélkül firkálgatnom.
Hm. Ez esetben elnézést kérek. Bár kitehettél volna egy “Harapós blogger” táblát, akkor talán nem szólok hozzá.
Minden jót, g
Gergő,
Csak ha egyszer az iskola, ahol tanultál, több pénzt kapott, akkor a képzés színvonala is automatikusan jobb volt, mint máshol. Ergo, abból, hogy az egyházi iskola jobb, nem vonhatjuk le azt a következtetést, hogy azért jobb, mert egyházi.
Én még ennél is tovább megyek. Egyáltalán nem biztos, hogy az egyházi iskola jobb.
Anno, ahová én jártam, a szülők tiltakoztak a “Bibliaismeret” (!!!) tantárgy ellen, mert a nebulóknak olykor 100 oldalt is el kellett olvasni (nem megtanulni: elolvasni) egy hét alatt. Igen, volt, akinek ez gondot okozott.
Jött az osztályunkba egy vak lány. Elég sokáig természetes volt, hogy a másfél kilós írógépét az a csaj viszi neki, segítségképpen, akivel egy gyülekezetbe jár. Egy hónap múlva a csaj felállt osztályfőnöki órán (a vak lány nem volt jelen), és követelte, hogy most már vigye más az írógépet, mert az neki elviselhetetlen teher. Volt, aki egyenesen meg akarta tiltani a gépelést, volt, aki a vakvezető kutyát akarta (a szüleivel) kitilttatni az iskolából, mert a gyereket zavarja az állandó szuszogás.
Tilos volt sminkelni. Értsd: a lányok nem szocializálódhattak megfelelően, mert csak. Aki mégis sminkelt, az ki volt téve a tanári túlkapásoknak. A fiúk testnevelőtanára folyamatosan szexuális célzásokkal kísérte az óráit — mit kell megtanulnunk ahhoz, hogy dughassunk, hogyan kell a farkunkat minél látványosabban felajánlani stb. Néha látványosan és durván politizált, amit amúgy törvényileg tilos. A srácok az öltözőben rendszeresen megjegyzéseket tették egymás farkára, volt, hogy a farkukat rázták a többiek felé.
Filozófiát nem tanultunk, csak hittant. Így egy csomóan soha nem tanulták meg, hogyan működnek a természettudományok, mitől racionális egy érvelés. Hogy ez mekkora érvágás volt kultúrtörténetileg, arról nem beszélnék.
A tanárok még az átlagnál is kontraszelektáltabbak voltak, hiszen mielőtt a pedagógiai alkalmasságot vizsgálták volna, elsődleges feltétel volt, hogy az illető hívő legyen. Akkor is, ha matektanár. A magyartanár egy régi tanítványának a füzetéből diktálta az órákat. A tesitanár a szexizmusa mellett még azt is nyíltan kijelentette, hogy nem szereti azokat tanítani, akinek a teljesítménye nem átlag feletti.
Nem állítom, hogy nem voltak remek tanáraim, mert voltak, és persze voltak barátaim is. Csak éppen sem a légkör, sem az átadott készségek, sem az átadott emberi értékek tekintetében nem volt az iskola a fasorban sem ahhoz a világi iskolához képest, amelyikben az első évemet töltöttem.
Ja igen; mert nem hallottál egyházi működtetésű kórházakról (pl Bethesda), szeretetszolgálatokról, iskolákról (még egyetemek is!). Hol élsz ember?
És emellett az egyházak egyéb feladatokat is ellátnak:
hitéleti tevékenységeket szerveznek. És lehet, hogy neked nincs rá szükséged – ahogy nekem sem -, de vannak olyan állampolgárok, akiknek igen. Ők igenis kifizették a kibaszott adójukat (amiért mondjuk most szart sem kapnak vissza nyugdíj formájában), miért ne lehetne támogatni vele az egyházakat? (Ez onnan jön, hogy a templomok öreg emberekkel vannak megtömve újabban)
Ennyi erővel kitérhetnél a zsidóság kárpótlására az üldöztetések miatt, nem? Annak még kevesebb értelme van, mert aztán tényleg semmi hasznot nem hoz a dolog, ezen logika alapján.
Nyilván csak a címet olvastad el :). Ilyen esetben könnyű dolgom van, hiszen semmit sem állítottam, amit vitatsz. 🙂
Egyrészt leírtam, hogy az állami feladatokért természetesen jár a támogatás — ugyanaz, amelyik bármelyik alapítványnak, közhasznú társaságnak vagy civil szervezetnek. A kórházak esetében ez pl. most is így van.
Másrészt azt is leírtam, hogy én is azt gondolnám, lehessen az egyházakat a befizetett adóból támogatni — azonban kifejezetten a lakossági aktivitás arányában, ugyanúgy, ahogy a többi civil szervezetet.
Jelenleg, ha egyetlen forint adófelajánlás sem érkezik a Katolikus Egyháznak, a Vatikáni Szerződés értelmében az állam akkor is köteles azt “kiegészíteni” a megfelelő összegre. Nem az adófelajánlást, hanem a kiegészítést sajnálom a történelmi egyházaktól. (Még arra is kitértem, hogy mi legyen a nyugdíjasokkal, akik nem adóznak!)
Ennyit az “ellenérvekről”.
Ugyanakkor azt gondolom, nevetséges, hogy bár vallásszabadság van, kiemelünk x egyházat, és azokat támogatjuk. Mi van, ha valakin unitárius? Mohamedán? Krisnás? Görögkeleti katolikus? Ők is kifizették a “kibaszott” adójukat, mégsem támogatja a hitéletüket az egyház. (Garantált formában.)
Azt meg inkább viccesnek tartom, hogy szerinted nem magasabb nyugdíjakat kellene adni, hanem abból a pénzből az egyházakat kell támogatni, az öregek hadd ücsörögjenek a templomban. Aki meg ateista, az dögöljön meg.
Javítson ki valaki, ha tévedek, de tudtommal(!) úgy néz ki az állami tulajdonú közoktatási intézmények finanszírozása, hogy a teljes össszeg nagyobbik részét az állam állja, és az önkormányzat ezt kötelezően kiegészíti. Ezzel szemben az egyházi iskolák ugyanazt a szolgáltatást kell, hogy nyújtsák, és ezen felül saját költségen szokásuk hittant/bibliaismeretet tartani. Tehát ugyanazért a képzésért kisebb támogatást kapnak, ugyanis az állami mellett az önkormányzati rész nem jár alapból. Ezen kívánnak változtatni, hogy ha állami feladatot látnak el, akkor azt azonos feltételek mellett tehessék. Emellett az egyház természetesen támogatja az egyházi iskolákat.
Az, hogy Te, kedves T., rossz emlékekkel jöttél el az iskoládból, az nem feltétlenül mérvadó. A mi volt osztályunkban is vannak, akik nem gondolnak rá vissza szívesen, de az emberek nagyrésze szép emlékeket ápol. A Fasoriról eddig többségében jókat hallottam, persze ki, hogyan és mit ítél meg, az az ő dolga, vagyunk annyira liberálisok, hogy nem kívánjuk az akaratunkat a másikéra ráerőltetni.:-) Minden esetre ha nekem gyermekeim lesznek, akkor komolyan el fogok gondolkodni azon, hogy mondjuk a piaristákhoz küldjem őket. Pannonhalmáról is van ismerősöm, és neki sem torzult el a lelki világa. (gy.k. irónia)
Azokat a rémes dolgokat pedig inkább nem kommentálnám, hogy a lányok nem sminkelhettek, vagy pedig tizenéves fiúk elővették a f@szukat. Megbotránkoztató és kirívóan egyedi esetek.:-) Legfeljebb azt tenném még hozzá, hogy a faszukat legalább nem az Andrássy úton vették elő, azt ugyanis már én is tarthatatlanul gusztustalannak bélyegezném.:-)
Ja igen, nálunk sem volt filozófia, helyette törit tanultunk, viszont volt etika, amin pedig nem tanultunk semmit. Állami iskola volt.
A finanszírozási részt maximálisan rosszul tudod. Ez a következőképpen néz ki — a részleteket a Közoktatási Törvény tartalmazza –: bárki, bármikor alapíthat iskolát. Vannak természetesen bizonyos feltétlek, tanárok kellenek pl. elfogadott tanterv meg iskolaépület, szóval akkreditált oktatási körülmények, de ha ez megvan, akkor bárki oktathat iskolát. Pl. én és att úgy döntünk, hogy annyira kedveljük egymást, és annyira egyetértünk mindenben, hogy erre a szoros elvbarátságra már iskolát lehet alapítani, akkor megtehetjük. Mi leszünk az iskola fenntartói
A közoktatás állami feladat. Tehát ha a TRY&ATT iskolába beiratkozik ezer gyerek, akkor ezt az iskolának ez után az ezer gyerek után jár normatív támogatás. Meg van határozva, egy iszonyatosan bonyolult képelet alapján, hogy egy gyerek után hány forint jár — az összeg függ a gyerekek számától, az osztályok létszámától stb. Mindenesetre ez a pénz transzparensen kiszámolható, és mindenkinek jár.
Az egy fatális, de igencsak elterjedt tévhit, hogy az önkormányzatoknak kötelező iskolát tartania. Éppenséggel nem kötelező, ez az agybeteg önkormányzati rendszer része; az iskola ugyanis drága, egy bizonyos osztálylétszám alatt pl. fenntarthatatlanul drága. Egy pedagógus ugyanazzal a hatékonysággal oktat 1 vagy 15 gyereket, de a bére ugyanannyiba kerül. Mindenesetre vannak önkormányzati iskolák, mert az önkormányzat azért felelősséggel tartozik, hogy a hozzájuk járó gyerekek járjanak valahova. Vagy hozzájuk, vagy megállapodnak a szomszéd várossal, tökmindegy, a gyerekeket el kell helyezni. Ugyanakkor nagyon fontos, hogy az önkormányzat tökéletesen egyenértű fenntartó a Trychydts&Att konzorciummal. Ugyanaz a támogatás jár neki. Az egyházakkal is ez a helyzet.
Namost. A normatíva nem elég arra, hogy színvonalas oktatást nyújtson, ezért a fenntartó, legyen az egy önkormányzat, egy alternatív (de akkreditált) oktatási rendszert népszerűsítő alapítvány, Trychydts&Att ezt kiegészítik, a saját pénzükből/költségvetésükből. A csavar ott van a dologban, hogy az önkormányzatok költségvetését is az állam biztosítja, de ennek semmi köze a normatívához.
Az egyházi iskolák annyiban nem illeszkednek a fenti modellbe, hogy esetükben az állam adja a normatívát, és adja azt, amit az önkormányzat is adna. Tehát az egyházak durva versenyelőnyben vannak egy alapítványhoz vagy hozzánk vagy egy alapítványhoz képest — hiszen helyettük az állam fizet, plusz még ők is támogathatják a saját iskolájukat. Ezt nem indokolja semmi, csak a vatikáni szerződés.
Azt hittem, egyértelmű, miért csak kommentben szerepelt a saját történetem. Mindössze csak arra szerettem volna rávilágítani, hogy az egyházi iskolák nem az emberi kultúra, az emberség, a civilizáció és az alázat bástyái, ahogy azt Gergő állította.
én kifejezetten sérelmezem, hogy az általam befizetett adókból egyházi iskolákat (is) támogatnak, mivel eléggé ellenzek mindenféle egyházat. ne kelljen már olyan evidenciákon vitatkozni, hogy a vallás magánügy és ne közpénzből tanítsák azt a sok butaságot a gyerekeknek.
Na így már világos a finanszírozási rész. Tehát akkor az alapvető problémád ott van a dologgal, hogy az egyház versenyelőnyben van más magántulajdonú iskolákkal szemben (Waldorf?) a támogatás tekintetében, de ez nem állja meg a helyét az önkormányzati iskolákkal kapcsolatban.
Azt eddig én is nagyon jól tudtam, hogy az önkormányzatoknak nem kötelességük iskolát fenntartani, viszont kötelességük megoldani a gyermekek iskoláztatását. Jó példa erre a vidéki intézményösszevonási rendszer, aminek a kivitelezése azért hagy maga után kívánni valót.
Ezt a mondatot elemezzük, vagy fogjuk fel tévedésként, meggondolatlan kijelentésként, és tekintsünk el tőle, mert nem tapad szorosan a tárgyhoz: ” Egy pedagógus ugyanazzal a hatékonysággal oktat 1 vagy 15 gyereket, de a bére ugyanannyiba kerül.”?
Azt nem vitatom, hogy keresztény iskolákban is bizonyára vannak gyarló emberi megnyilvánulások, nekem viszont ezen iskolák nevesebbjei közül kifejezetten jó benyomást tesz az a közösségtudat és szeretet, amit az ott végzett emberek sugároznak egymás és a környezetük felé. Természetesen most újfent nagy általánosságban beszéltem.:-)
A lényeges kérdés már csak az maradt a végére, hogy számodra mi a fontosabb: a laissez faire megteremtése az “oktatáspiacon” és egy gyomros bevitele az egyházaknak, vagy pedig első körben inkább rendbetenni az elmúlt évtizedekben padlóra küldött teljes oktatási szisztémát épkézláb megoldásokkal (vidéki oktatás rendezése, iskolák fenntartása vagy a megfelelő utaztatás megszervezése), és nem pedig az eddig tapasztalt látszatintézkedésekkel (digitális táblák).
Ja azt meg majd kifelejtettem: az egyházak talán azért is élveznek ilyen privilégiumokat más személytársulásokkal szemben, mert már évszázadok óta (vagy ezredek óta, nézőpont kérdése) ellátnak olyan tevékenységeket, amilyeneket az államnak kellene, ezzel levéve egy bizonyos terhet a válláról. Persze az elmúlt 1-2 évszázadban jelentősen csökkent ez a kör, de a szociális tevékenységek körében még mindig nagyon sokat köszönhetünk nekik.
Nem hiszem, hogy komolyan azt gondolod, hogy az a jó és optimális iskola, ahol minden tanárra 1 gyerek jut. Az erre vonatkozó részt nem is értem.
Azt sem értem, mit értesz “laissez faire” alatt. Az egyházak a magyar jogrendben semmiféle kitüntetett védelmet nem élveznek — egy nemzetközi szerződés teszi a katolikus egyházat, meglehetősen esetlegesen, kitüntetetté. Amúgy ugyanolyan civil szervezet, mint a többi. Lehet, hogy ez neked a te szubjektív, nem reprezentatív, nem bizonyítható, nem számszerűsíthető tapasztalataid alapján ez neked szimpatikus, de ez nem érv egy vitában. Mint ahogy én sem azzal érvelek az egyházfinanszírozás reformja mellett, hogy én rosszul éreztem magam egy iskolában. Hanem azzal, hogy véleményem szerint a történelmi egyházak önkényes támogatása olyankor, amikor az egyházak társadalmi támogatottsága messze nem igazolt (nem érkezik annyi adófelajánlás), durva megsértése a vallásszabadságnak.
Akkor nem értetted meg az 1 kontra 15 gyerek részt, együk át mégegyszer. Ezt írtad:
” Egy pedagógus ugyanazzal a hatékonysággal oktat 1 vagy 15 gyereket[…]” Ez pedig pedagógiai módszertani szempontok alapján nem igaz, éppenséggel már egy gyerek is hatékonyabban oktatható, mint 3, ugyanis egy tanár figyelme kevésbé oszlik meg, és személyre szabottabban oktathat.
Ezzel szemben én nem értem, hogy azt hol láttad általam leírva, hogy egy iskolában a diákok és a tanárok számának egyeznie kell. Valamit nagyon félreolvastál, vagy pedig “hatékonyság” alatt te nem általánosan az oktatás hatékonyságát érted.
Laissez faire alatt azt értem, hogy éppen te sérelmezted azt, hogy a vatikáni szerződés miatt nem valósul meg a teljes “piaci” egyenlőség és állami be nem avatkozás elve, és így csorbul a “versenyszellem” az intézmények között.
Ami az “egyház kitüntetett szerepét” illeti, azért bátorkodtam ezt írni, mivel a cikked a vitakáni szerződésből eredő “privilégiumokat” sérelmezi, amelyek – mint ahogyan fent nagyon helyesen meg is jegyezted – nemzetközi szerződésből erednek, amelyek pedig az alkotmányból is jól kitűnően részét képezik a magyar jogrendnek.
Elnézést, hogy ennyire értetlen vagyok, de te most a vallásszabadságra hivatkozva kívánod csökkenteni az egyházak (közvetlen/közvetett) állami támogatását?
Azt javasolnám, hogy ne kezdj mondatot úgy, hogy “véleményem szerint”, hogyha az előző mondatban éppen a mások szubjektív értékítélete miatt támasztottál kifogásokat.
Nem mellesleg pedig legjobb tudomásom szerint az adófelajánlások nem igazán számítanak a reprezentatív felmérések sarkkövének.
Kövezz meg, de én a Vatikáni Szerződést nem tartom olyan súlyú jogszabálynak, mint mondjuk az alkotmányt. Ezzel természetesen nem azt akarom mondani, hogy a vatikáni szerződés alkotmányellenes: azt gondolom, hogy a vatikáni szerződésnél jobban is lehetne szolgálni az alkotmány szellemét.
Azt gondolom, van egy bizonyos minőség és módszertan, amit elvárunk a közoktatásról — ezt nem 1 fő alatt lehet optimálisan teljesíteni. Tehetséggondozó környezetben sem 5-6 fős csoportokban oktatnak. A pedagógus figyelme csak egy dolog, a csoportmunka hatása meg egy másik, és hasonlók. Nézd meg az első helyeken teljesítő iskolákat, számold ki az osztálylétszám átlagát, és látni fogod, miről beszélek.
Az egy dolog, ha van véleményem valamiről, amit alá tudok támasztani érvekkel, és tényekkel, és egy másik, hogy van egy alátámaszthatatlan, szubjektív, lényegében értelmezhetetlen álláspontom, és elvárom, hogy más ehhez igazodjon (márpedig egy vitában való felemlítése ezt implikálja).
Az adófelajánlásnál pontosabb módszert nem is tudok elképzelni ennek a kérdésnek az eldöntésére. Viszont gyanítom, hogy te a “reprezentatív” szót itt igen rossz értelemben használod. Egy minta ugyanis akkor reprezentatív, ha a feltett kérdés tekintetében statisztikailag ugyanazt az eloszlást mutatja, mint a teljes népesség esetében. Itt viszont nincs “minta”: a teljes adófizető lakosságot teszteljük! (A teljes lakosság tekintetében ezt a minta talán nem reprezentatív, de ezt nem is állítottam: éppen ezért tartom fontosnak az adófelajánlást adók körének kibővítését.) Jelenleg nem érdekel bennünket, hogy hányan tartják az egyházakat legalább egy papírfecni kitöltésére méltónak: a kiszemelt egyházakba zúdítjuk a milliárdokat így is, úgy is. Jelenleg ez a szám nem akkora, hogy az egyházak anyagi igényeit kielégítse.
Amennyiben mondjuk a nyugdíjasok is kapnának valamilyen beleszólási lehetőséget az adó eloszlásába (ezt már többször is említettem), mondjuk valamilyen virtuális felajánlással, akkor igen jó közelítéssel megkapjuk, mekkora társadalmi igény van az egyházakra. Véleményem — és a számok — alapján jóval kevesebb, mint amennyire megfizetjük őket.
Az állami támogatás csökkentése mellett pedig egy szóval sem érveltem. Amellett érveltem, hogy azok az egyházak kapjanak támogatást, amelyeknek tényleges társadalmi támogatottsága van, szigorúan ezen társadalmi támogatottság arányában.
Hát az elsőért meg is kövezlek, mert a jogforrási hierarchiát tekintve a nemzetközi szerződések a “sima” törvények felett állnak annyiban, hogy utóbbiak nem ütközhetnek az előbbiek tartalmával. Tehát ha a szocialista jogelméletnek akarunk hódolni az egyszerűség kedvéért, és piramisként képzeljük el a jogforrási hierarciát, akkor bizony a nemzetközi szerződés valahol az Alkotmány és a törvény között van. Amennyiben úgy véled, hogy a Vatikáni Szerződés nem szolgálja az Alkotmány szellemét, annyiban – ismervén írói képességeidet – kb. egy fél óra alatt dobhatsz egy mailt az AB-nak, és rendben is van a kérdés.
Ami a létszám kérdést illeti, eddig a vita folyamán nem volt szó tehetséggondozókról illetve csakis és kizárólag implicite a közoktatásról. Az volt az állításod, hogy az oktatás hatékonysága szempontjából lényegtelen, hogy 1 v. 15 gyereket oktat a tanár, ami továbbra is hibás feltevés. Nézzük ebből a szempontból: ha gyorsan és hatékonyan fel akarsz készülni egy nyelvvizsgára, akkor az 1 vagy a 15 fős oktatást választod?
Ami az érveket és tényeket illeti, nagy vonalakban így néz ki a gondolatmeneted: az egyház nem kap elég adófelajánlást -> csak kevesen szeretik őket -> az egyházi tulajdonban lévő iskolákat felesleges a jelenlegi mértékben támogatni. Azért erős túlzás azt állítani, hogy ez a rendszer stabil lábakon áll, ehhez képest az én “azt láttam” meg “azt mondta a haverom haverja” érvrendszerem nem sokban marad el.
Hogy őszinte legyek, nem igazán izgat, hogy helyesen használtam-e a “reprezentatív” szót, megeshet, hogy igen, megeshet hogy nem, ezen az egész napos kerti munka után nem fogok mélyebben elgondolkozni.
Ami az egyházak támogatását illeti, akkor most az egyházi tulajdonú iskolák üzemeltetését keverni fogjuk az egyházak támogatásával? És pontosan mire mennek el azok az egyházba ölt milliárdok, miből áll az egyház költségvetése? Én nem tudom, de akkor járjuk körbe ezt a kérdést is. Az én tippeim: templomok fenntartása (sok templom műemléki védettség alatt áll, tehát ez valahol szükséges, ne kezdjünk el “templomösszevonásokon” gondolkodni, ha egy mód van rá), templomi személyzet eltartása (relatíve kevés mercivel furikázó papot ismerek), pia causa tevékenység, esetleg közösségi események szervezése (pl. egy hónapja volt valahol egy keresztény majális, amiről hallottam, de az is inkább helyi felajánlásokból ment) és az oktatási intézmények működtetése (azt továbbra is kétlem, hogy külön állami támogatás van a kifejezetten vallásos jellegű órák megtartására. Persze az más kérdés, hogy mit hogyan könyvelnek el…:D). Egyéb tipp?
Már nem először hallom azt az ötletet, hogy az is rendelkezhessen az 1%-ok felett, aki nem adózik, de ezzel a végsőkig nem tudok egyetérteni. A virtuális felajánlásnak meg mi az értelme? Nincs kedvem visszakeresni az archívumodban, tömören összefoglalnád?
A társadalmi támogatottság csekélységéről még mindig nem vagyok meggyőzve, de már csak két év, és megnézhetjük a népszámlálás eredményeit.:)
Amúgy ez az utolsó alkalom, amikor válaszolok egy olyan megjegyzésedre, ahol nem tartod be a kulturált vita szabályait.
Direkt leírtam, hogy nem tartom alkotmányellenesnek a szerződést. Tehát az ellenkezőjét tulajdonítod nekem, mint amit állítottam. Kérlek, legközelebb ne csak válaszolj, azt is olvasd el, amit én írok. Ezzel az a jogforrási hiearchiás érved sem ér semmit.
Már csak azért sem, mert az érvem szerkezetének a rekonstrukciója definíció szerint hibás. Te ugyanis, ki tudja, hanyadszor, azt adod a számba, hogy csökkenteni akarom az egyházak támogatását. Én ezzel szemben a cikkemben is leírtam, hogy Ha állami feladatot végeznek el, kapják meg ugyanazt a támogatást, mint akármelyik alapítvány vagy non-profit szervezet. […] Némi finomhangolással (és pl. a nyugdíjasok bevonásával) nyilván el lehetne érni, hogy megfelelő választói aktivitás esetén ne járjanak rosszabbul, mint ahogy a szerződés szerint járnának. Ezzel az összes, támogatás-csökkentéssel kapcsolatos kérdésed dől. Továbbra is támogatnám a műemlékek, kórházak fenntartását és üzemeltetését. A hitéletet nem támogatnám, csak a társadalmi támogatottság arányában, és az adófelajánlás-kiegészítés, meg pl. a lelkészeknek juttatott, alanyi jogú támogatás pontosan erre megy el.
Ha nem tudod, mi a virtuális felajánlás, szemlátomást gőzöd sincs a téma körül zajló közbeszédről, én meg nem vagyok a magánkutatód. Nem célom, hogy mindenkit mindenről felvilágosítsak; hozzászóltam egy témához, aki vitatkozni akar, vegye a fáradságot és tájékozódjon. Kicsit segítek: Gusztos Péter javaslatáról van szó.
Szemlátomást fogalmad sincs arról sem, mit jelent a “tehetséggondozó környezet” a közoktatásban. Így nehéz a közoktatásról beszélgetni; azt gondolom, a minimum, hogy nem saccolgatsz meg tippelgetsz, hanem utánanézel, ha egy témában érvelni akarsz. Tehetséggondozó környezet pl. egy gyakorlóiskola. (Mellesleg összekeverted az implicit és az explicit szavak használatát is.) Ezek nyújtják a legjobban és a leghatékonyabban azt, amit a közoktatásnak nyújtania kell; nem 1 fős csoportokban dolgoznak és nem véletlenül. Nyelvvizsgáról való felkészülésről szó sem volt, a közoktatásról, a közoktatás tananyagáról, a közoktatás által átadott készségekről volt szó.
A népszámlálás, ha az adóforintokról van szó, nem ér semmit. Elég egyszerűen belátható, hogy nem érdemes azt a hitéletet finanszírozni, ami tízévente egyszer egy kérdezőbiztosi kérdésre adott válaszból áll. Ehhez nem kellenek templomok, hittanórák, nem kellenek könyvek, Bibliák, nem kellenek rendezvények, koncertek, táborok. Ehhez egy fillér sem kell.
BoNa:
hát konkrétan mi vettünk 20 forintos szikéket a biosztanárnak, hogy legyen valami a szertárban, de biztos ölég sok pénzt kapott az iskola.
“Ergo, abból, hogy az egyházi iskola jobb, nem vonhatjuk le azt a következtetést, hogy azért jobb, mert egyházi.”
És akkor mi volt jobb? A számítógép? Mondom, hogy az, amit az emberek átnyomtak nekünk.
Az, hogy a blog szerzőjét rosszul érintették dolgok… egy egészséges fiú röhög a tesitanár poénjain. Így tettünk mi is.
g
Az “egészséges” itt azt jelenti, hogy akinek nagy a fasza? Mert azt értem, hogy a melegek betegek, és kíváncsi lennék, hogy a kisfaszúak is betegek-e.