Amerikában a thrillerproducerek szemlátomást szent esküvéssel fogadták, hogy szakértőket márpedig nem alkalmaznak. Így, ha a film nem a számítástechnikai, akkor a jogi, ha nem a jogi, akkor a pszichológiai, ha nem a pszichológiai, akkor a kriminológiai képtelenségeken csúszik el végképp és töri ki a nyakát hátborzongató roppanással.

A Vadidgennel kapcsolatban írtam ezt, de az eskü szemlátomást továbbra is érvényes. A producereket még mindig nem zavarja, hogy alighanem egyre többen tudják dekódolni azt a techno-halandzsát, amelyből a film rendőrfőnöke még egy szót sem ért, és ami persze merő sületlenség.

Sorozatgyilkos garázdálkodik Portlandben, először egy macsek, aztán emberek esnek áldozatul brutálisabbnál brutálisabb halálnemeknek on-line: minél nagyobb a nézettség annál gyorsabban jön a halál. És persze a szenny pórnép klikkel, mint az istennyila, rekordok dőlnek meg, egyre gyorsabbak és egyre durvábbak a kínhalálok. Az FBI meg szokás szerint tehetetlen, ami nem is csoda, hiszen nem pszichológusi teamek fésülik át Portland “legsúlyosabb bűncselekmény-sorozatának” részleteit, hanem egy szemüveges geek, egy íróasztal mellett dolgozó számítástechnikai szakértőcsaj, és két régivágású, helyszíneken mélabúsan, de kibiztosított pisztollyal nézelődő detektív vakargatja a tarkóját egyre tanácstalanabbul, és néz egyre elkeserdettebben. Aztán, amikor már teljesen nyilvánvaló a csőd, kapnak segítségül még négy (!) aktakukacot (!!!).

A szenny történetet a thrillerek legdurvább kliséi húzzák még lejjebb. Ha a rendőrnőnek kislánya van, azt tuti eszköz lesz a szadista gyilkos kezében. Ha a legkedvesebb társ azt mondja: “megoldottam az ügyet, de még le kell ellenőriznem valamit”, akkor fixre vehetjük, hogy az illető a következő snittnél már beközötött szájjal vergődik a sorozatgyilkos karmaiban. A gyilkos által üldözött főhősnő természetesen egy isten háta mögötti, elhagyott motelba menekül, nem kér és nem is kap rendőri védelmet. Így amikor kocsiba ül a szakadó esőben, éjszaka, már tudhatjuk: a hátsó ülésen hamarosan ott lesz a gyilkos is. Akinek amúgy ez az utolsó zseniális húzása, innentől kezdve a klisék ugyanis már ellene dolgoznak. Amíg az első áldozainak leláncolva, lebetonozva kellett várniuk a halált, addig a legvégére már elfogy a naftája, és hagyja, halálra ítélt kliens akrobatamutatványok egész sorozatával, proaktívan keresse a kiutat a slamasztikából. Egészen addig minden megvolt neki. Minden szükséges információ, láthatatlanul jöhetett-mehetett, lenyomozhatatlan volt, és természetesen végtelen mennyiségű pénz, felszerelés és mérnöki tudás állt rendelkezésére ahhoz, hogy halálos játékokat építgessen.

Ráadásul mindezt csak azért kell elviselnünk, hogy láthassuk, a film készítői mennyire gyűlölik az internetet. Le a szólásszabadsággal, le az anonimitással, le a toleranciával! Aki a filmben internetezik és nem rendőr, az vagy sorozatgyilkos, vagy trójai vírusokkal sodorja veszélybe a saját anyját, vagy egy gusztustalan, perverz, voyeur kis pöcs. És mindezt olyanok próbálják beadni nekünk, akik dollármilliókat fordítottak arra, hogy realisztikusan szimulálják elő emberi lények kínhalálát, aztán még pénzt is kértek a mozijegyért. Azt hiszem, egyedül ez az álszentség kiemelkedő ebben a förmedvényben.