Soha nem elégséges szolgáltatás

Sztrájk volt, de hogy pontosan ki sztrájkolt és mi ellen, azt pontosan nem tudnám elmagyarázni egy külföldinek. A szakszervezet követeli a finanszírozás hosszú távú megoldását, akár törvényben is; ugyanakkor persze egyetlen dolgozó elbocsátásához sem hajlandó hozzájárulni, hiszen azért szakszervezet, hogy rövidlátó legyen. A főváros vezetése írt is egy levelet a kormányzatnak, hogy pénzt Budapestnek, de nagyon gyorsan. Kisarkítva akár azt is mondhatnánk, hogy a főváros és a szakszervezetek közösen zsarolták az államot, a menedzsment csöndes asszisztálása mellett. Most békésen jojózgatva várják a választ.

Ma nem volt sztrájk, de amikor felnyomakodtam a metróra, arra gondoltam, hogy én még ezt a szolgáltatást sem szükségképpen nevezném elégségesnek. Mert hogy a reggeli csúcs idején nincs ülőhely, az persze még rendben van — de hogy állóhely is csak igen jelentékeny késedelmek árán legyen, az talán már túlzás. És akkor ez még csak az, ami pénzbe kerül: mert a földalatti vonalán az utcán dohányozgató jegyárus, a munkavégézésére vonatkozó írott szabályokat napi szinten megszegő ellenőri gárda, a jegyet nem is egyszer csak vonakodások árán eladni hajlandó forgalmi ügyeletes egy kanyi vasba nem kerülne. A normális ellenőrzés bevezetése, a jelenlegi, utasfingató szisztéma helyett alighanem még hozna is a konyhára, de ahhoz persze vállalati kultúra kellene. Bankkártyával/mobillal üzemelni képes automata, normális bérletrendszer, és hatékony, megelőzés-centrikus ellenőrzés. Nemrég egy, a közlekedési vállalat megbízásából tevékenykedő ügyvédi iroda elém tett egy pótdíjfizetési papírt, hogy fizessem be, mert a név az enyém. Tényleg az én nevem is lehetett volna, ha történetesen Márta vagyok. Amúgy se az aláírás, se az adataim nem egyeztek, de ők azért kitartottak amellett, hogy csak elírásról volt szó. Egyszerűen bepróbálkoztak, hátha beijedek a perrel való fenyegetéstől. Mondanám, hogy tiszta Balkán, de ez már inkább Felső-Mongólia, ahol sámándobbal állapítják meg a pótdíjazott személyazonosságát.

A legdühítőbb az átlag fővárosi számára az, hogy a BKV-nak nemigen van alternatívája. Az életünket arra alapoztuk, hogy van költségvetés, inkább lenyeljük a szart is, aztán, amikor meg mégsincs, akkor csak a fogunkat szívhatjuk. Ennél talán csak az rosszabb, hogy fogalmunk sincs: lehetne-e jobb. A közlekedési vállalat és a főváros viszonya egy kicsit se transzparens. Időnként előugrik pár százmilliós nagyságrendű tanácsadói szerződés, mi meg higyjük el, hogy a jegyárakból meg az adóforintokból tényleg ez a maximum, amit ki lehet hozni.

3 Responses to Soha nem elégséges szolgáltatás

  1. BoNa szerint:

    Ez a “Márta” rész nagyon utős, szétröhögtem rajta magam :-)))
    Egyébként meg nem tanácsadásra kellene szórni a pénzt, hanem tenni egy körutat Európában. Persze eközben komolyan jegyzetelni, kamerázni, kérdezni. Szvsz. komoly hatása lenne.

  2. algi szerint:

    Talán épp Demszky-nek volt egy érdekes felvetése, de lehet, hogy csak belehallottam és az én zsenialitásom szülte meg:

    Mint tudjuk, a BKV veszteséget termel.

    Ergo, a sztrájk nyereséget termelt.

    Vagyis innentől kezdve nem a pénzről van szó, hanem a szolgáltatásról. A BKV nem lehet nyereséges. Nem az az elsődleges cél, hogy nyereséges legyen, hanem az, hogy kiszolgálja a Budapesten közlekedőket.

  3. Zoei szerint:

    “Mondanám, hogy tiszta Balkán, de ez már inkább Felső-Mongólia, ahol sámándobbal állapítják meg a pótdíjazott személyazonosságát.” – na ezen most hangosan felenevettem 😀

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé.