A kormányválság opciói

Kormányválság percről percre
Index.hu, 2008. március 31.

Harminc napja van a kormánypártoknak, hogy összehozzanak egy “új” megállapodást a koalícióról. Már ha van bennük erre késztetés. Ha nincs, akkor lehet, hogy az első újraválasztás után az MSZP-SZDSZ szövetség az 1989 utáni Magyar Köztársaság történetének első előrehozott választását is produkálja majd. Vagy megismerkedünk a kisebbségi kormányzás intézményével.

Az előrehozott választás, mint olyan, nem túl valószínű. Az MSZP számára ez egy iszonyatosan erős övön aluli ütés lenne, jó eséllyel meghatározó (de az is lehet, hogy kétharmados) többséghez jutna a jobboldal, akik, ellentétben azzal, amit Uj Péter gondol, aligha kezdenek majd reformokba. Olyan mérhetetlen revansvágy gyűlt össze a jobboldali politikusokban és nem utolsósorban a jobboldali szavazókban, hogy aligha lesz itt tere szükségképpen súlyos érdeksérelmekkel együtt járó strukturális átalakításoknak. Az MSZP fémjelezte baloldal érdekérvényesítő-képessége így javarészt elenyészne, ami az elvesztett önkormányzati választások után már közel elviselhetetlen térvesztét jelentene a baloldal számára. Az SZDSZ-nek még ennél is durvább következményekkel kellene szembenéznie: alighanem véglegesen kiírná magát a magyar politika meghatározó szereplői közül. Egyszerűen nem tudom elképzelni, hogy a Horváth Ágnes mögé való beállás olyan elementáris erővel rázná fel a hajdan volt szimpatizánsokat, hogy átnyomnák pártjukat az ötszázalékos küszöb felett.

Valamiféle “konstruktív ellenzékiség” még inkább egy elképzelhető szerepe lehetne a liberális pártnak 2010-ig. Nem szavaznák le reflexből az MSZP összes törvényjavaslatát, az immáron egyetlen kormánypárt viszont valamennyire rá lenne szorítva a kompromisszumokra. Így lehetne villogtatni a liberális egót, lehetne építeni az elvhű, de azért pragmatikus párt imidzsét. Elvesztenék viszont a liberálisok a kormányzás lehetőségét: az SZDSZ-nek nem lenne szava a napi ügyek irányításában, a stratégiai tervezésben, a fejlesztések megvalósításában.

A harmadik lehetőség, hogy a két pár prominensei összeülnek, éjszakákon keresztül isszák a kávét és szívják a cigarettákat. Aztán egyszer csak kiállnak a közvélemény és a szavazóik elé, és bejelentik, hogy amennyire lehetett, megszorongatták a másik fél tökeit, de hát az ország érdeke, ugyebár, a miniszter és államtitkár urak visszaülnek a székükbe, amelyből fel sem álltak, jön valaki Horváth Ágnes helyére, és működik tovább a koalíció.

Ha az utóbbi két forgatókönyv egyike sem következik be, akkor még egyvalamivel szembe kell nézni. Orbán Viktor és a Fidesz egységes, harcra kész tömböt kovácsolt össze az MSZP/SZDSZ ellenes hívekből. Ha megszűnik az ideológiai átjárás az MSZP és az SZDSZ között, a jobboldal várhatóan nem csak a következő választásokon fog tarolni. Aki nem bírta az intoleráns, álszent, gátlástalan fideszmagyar stílust, annak érdemes rossz napokra felkészülnie.

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé.