A nehéz búcsú

A munkát az új blogmotoron hadd kezdjem a régi szolgáltató fikázásával! Eredetileg nem erre készültem, de pont a költözés során derült ki számomra, hogy immáron a Freeblog is belépett a Geci Magyar Szolgáltatók Klubjába.

A GMSZK alapszabálya: fingasd meg a dezertőr usert! Nehogy már a kis senkiházi lelépjen, ha nem elégedett a szolgáltatással vagy nagyobb függetlenségre vágyik. Elvégre a szolgáltató betegre keresi magát a felhasználók által generált netes forgalomból, nehogy már a sok individiualista kis pöcs különcködése belekavarjon az éves üzleti tervekbe. Kár, hogy csak technikai úton lehet őket szopatni, lófejet az ágyukba még nem lehet dugni, például.

Sok logika ebben persze nincsen, hacsak nem írjuk ezt is a híres magyar, posványos provincializmus számlájára, mert akkor ez a természetes. A Bloggerről a bejegyzéseimet és a kommentjeimet 2 perc volt átimportálni — volt erre rendszeresített felület, és a Blogger szemlátomást azt gondolta, ha menni akarok, hát menjek, de legalább őket ne utáljam meg. Máskor így talán még lehet számomra opció a Blogger.

A Freeblogos bejegyzések átlapátolására ráment az egész estém, és végül csak a rutinomnak köszönhettem, hogy összejött a dolog. Az persze sem nem meglepő, sem nem érthetetlen, hogy a Freeblognak nincs kapcsolódási felülete a WordPress felé. Az viszont már kevésbé világos, miért tiltották le az exportálási funkciót (így megakadályozva, hogy egyetlen állományban hozzájussak a tulajdonomat képező cikkekhez), illetve, hogy ezzel párhuzamosan miért limitálták hirtelen az egy oldalon megjeleníthető bejegyzések számát 50-ben. Manapság, az általánosan gigantikus sávszélesség korában. (Régen, a kilencvenes évek közepén-végén, amikor a Freeblog feltörekvőben volt, összebuherált magának egy kis Blogger-importátort; annak használati utasítása úgy kezdődött, állítsd az egy oldalon megjelenített bejegyzések számát 999-re.)

A helyzet meglehetősen hasonló az iWiW faszkodására saját felhasználóival. Tanulják csak meg a kis mitugrász userek, hogy a függetlenségnek ára van. Pár év ebben az ütemben, és hamarosan hűbéri esküt is kell tennünk a magasságos szolgáltatóknak.

5 Responses to A nehéz búcsú

  1. zhaoman szerint:

    A blogter is nehezene engedi el a felhasználóit (lásd: http://benjamin.hu/2007/03/08/februari-hianyzas-es-valtas/), úgy látszik ez magyar specialitás. (Blog.hu-nál cak odaköltözési tapasztalataim vannak, elköltözős nincs)

    A sablon kevésbé érdekel, RSS-ből olvaslak. Kicsit barátságtalannak tartottam, hogy regisztrálnom kell a kommenteléshez, de végül is ez az egyetlen módja, hogy elejét vegyed a trollok ámokfutásának.

    Keep blogging!

  2. […] Freeblog-ról sem egyszerű elköltözni… http://ihateithere.trychydts.hu/index.php/2008/03/22/735/ « előző | zhaoman — 2008. 03. 22. […]

  3. Trychydts szerint:

    Elgondolkodva a felvetésen, kicsit utánanéztem a dolgoknak, és most már nem kell bejelentkezve lenni a kommenteléshez. Viszont felraktam egy spamszűrőt, és maradt a moderálás is.

  4. Szindbad szerint:

    Nem is a savszelesseg itt a gond (sot pont az a problema), hanem a szerver terhelhetosege. Egyszeru DOS targette valik, ha tetszoleges szamu bejegyzes megenged kilistazni. Ez vedelmi modszer. A 90-es evek elejen ez meg nem volt akkora gond, mint ma.

  5. Trychydts szerint:

    Sajnos ehhez nem értek túlzottan, ám ami tény, hogy a működő export funkció, mindenféle értesítés nélkül (pedig gépház blog is van) épp akkor szűnt meg, amikor a blog.hu lehetővé tette volna a Freeblog.hu — Blog.hu migrációt. Mert hát a bejegyzéslistázásra csak azért lett volna (volt) szükség, mert másképp nem juthattam hozzá a saját bejegyzéseimhez.

    Amúgy meg DOS-támadást miért nem lehet bazi hosszú bejegyzésekkel vagy marha sok feltöltött képpen megvalósítani?

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé.