Az élet szar

Békés Pál: Semmi baj
Palatinus Kiadó, Budapest, 2007.

A bajra biztosan számíthatunk
Károlyi Csaba, Élet és Irodalom, 2008. január 25.

A Bélyeggyűjtemény írásait kissé átrendezve, új írásokkal kiegészítve Békés Pál remekül bizonyította, hogy csak a kontextussal mennyi mindent meg lehet oldani. Azzal, hogy ezeket a rövid, novellaszerű szövegeket egyetlen ember köré sűrítette, sokkal erősebb hatást ér el.

Noha a könyv rendkívül kevés direkt politikai utalást tartalmaz, én valahogy az egész generációm nevében nem győztem hálát adni, hogy annak születtem, amikor. Nekünk a Kádár-rendszernek már tényleg csak a végnapjait kellett megélnem, utána lényegében szabadságban nőttem fel. A Semmi baj számomra elsősorban arról szól, de arról megrendítő erővel, hogy milyen elviselhetetlen közeli lehetett az a régi világ, még akkor is, ha csak a mindennapokat nézzük. A Kis állambiztonsági olvasókönyv, Kenedi János válogatása az ügynöki iratokból, rendőrségi jelentésekből már címében sem hagy kétséget az olvasó számára afelől, mire számítson. A Semmi baj — látszólag — próbál úgy csinálni, mintha ezt is le lehetett volna nyelni, ezt is túl lehetett volna élni. Békés azonban nagyon ért ahhoz, hogy az olvasót belehelyezze a főszereplő bőrébe: és ahogy bőrünkön érezzük a folyamatos kudarcokat, megaláztatásokat, a mindennapi nélkülözéseket, úgy válik világossá, hogy baj, az nagyon is van.

Számomra az egyik legtöbbet a Leíró gyakorlatok című írás jelentette. A fordító elhatározza, hogy leíró technikáját a szomszéd ablakában elhelyezett rózsa lassú hervadásáról rövid írássorozattal fogja fejleszteni: második nap jön csak rá, hogy tulajdonképpen egy művirágon gyakorol, ami alighanem hónapok óta áll már az olajszagú konyha ablakában. Anélkül, hogy tú akarnám interpretálni a szöveget, számomra mégis kifejezi a Kádár-rendszer mindennapjainak lényegét, annak műiességével, erőltetett kényszermegoldásaival.

A könyv utolsó, a kötet többi részéhez képest meglepően szürrealisztikus írása meglehetősen érdekesen zárja le a kötetet. Biztos, hogy nem ez a legszínvonalasabb epizód, nem is olyan tömör, mint a többi, de mégis érdekesen zárja a kötetet. Ami elmúlt elmúlt, fel lehet ébredni, és kezdhetünk magunkkal valami mást. Már ha akarunk: Békés realista írói mentalitásától nagyon messze van mindenféle messianisztikus csodavárás. 1989-ben reális esély arra nyílt — sugallja –, hogy az élet majd egy kicsit kevésbé lesz szar. Ez talán bejött.

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé.