Beadvánnyal fordul az OVB-hez a Fidesz
Fidesz.hu, 2008. február 2.
Vajon a “zemberek” is elveszítették a józan eszüket?
Népszabadság Online, Lencsés Károly, 2008. február 3.
Azt mondja a Fidesz, a kormány legyen semleges a népszavazási kérdésekben. A kormány dolga, hogy a népszavazást megszervezze; ha valaki kampányolni akar, hát akkor az csak az MSZP lehet, már ha van hozzá bőr a képén.
Elég surmó felfogás ez. Már arról most nem beszélnék hosszabban, mi volt a tájékoztatásról meg a közpénz-költögetésről a véleménye a jobboldalnak az Orbán-kormány alatt. A kormány ingyenes sajtótermékekkel bombázta a jónépet (a Magyar Nemzet meg lelkesen laudált hozzá). Bayer Zsolt szerint teljesen természetes volt, hogy ha a miniszterelnök pofavizitet tart egy árvíz alkalmából, akkor azt egy magáncég dokumentálja (nehogy aztán torzítson a balliberálias sajtó, ugyebár). A magyarságtudat felmérése és formálása akkoriban ugyancsak a kormány feladata volt, és én már akkor is úgy érzetem, hogy Orbán Viktor vegye ki a mocskos mancsát az én magyarságtudatomból. A lényeg itt mégiscsak az, hogy ha népszavazási intézmény szellemét nézzük, akkor Fidesz bizony masszívan visszaélt az alkotmánnyal. A népszavazás — ez elég egyértelmű — kivételes intézmény, ami arra való, hogy a nép eseti jelleggel kontrollt gyakorolhasson a törvényhozás vagy a végrehajtó hatalom felett. Nem arra lett kitalálva, hogy az érdekképviseletre felhatalmazott és számos jogosítvánnyal rendelkező pártok minden faszságot az utcára vigyenek.
Mert hát vegyük észre: amiről szavazni fogunk, azok nevetséges, pitiáner tételek, amelyek összköltsége bőven összemérhető magának a népszavazásnak a költségével. Amit szintén az adófizetők zsebéből húz ki a Fidesz. Olyan ez a népszavazás, mint egy Fidesz-típusú helyreigazítás. Mondassuk ki a bírósággal, hogy azok az általunk is taggyűlésnek nevezett alkalmak, amikor mutyiztunk, a gazdasági törvény értelmében nem minősültek taggyűlésnek, és akkor nem kell beszélni a mutyizásról. Mert a Fidesznek — jelen állás szerint — se az egészségügyi reformról, se a felsőoktatásról nincs érvényes és koherens alternatív mondanivalója. Minden ezirányú ígérgetés ellenére sem tettek le ellenkoncepciót az aszalra, érdemben nem vettek részt a kormány előterjesztésének megtárgyalásában. A megszavazott kérdések még csak nem is érintik érdemben a reformokat. Egyszerűen ezek azok a kérdések, amiket a Fidesznek sikerült átnyomnia az Alkotmánybíróságon. Mondhatni, véletlenszerűen alakult úgy, hogy éppen ezek a kérdések kerülnek a szavazócetlikre.
Ehhez az egészhez még hozzájárul a Fidesz szokásos kettős beszéde: miközben Orbán Viktor kilátásba helyzte a kormány népszavazás utáni elkergetését, addig Tarlós István “végzetes félreértésről” beszél. Így a Fidesz-szavazó is jóllakik és a párt demokratikus imidzséből is marad pár lobogtatható foszlányka.
Vérigénytelen a népszavazás azért is, mert ott sejlik mögötte az a fideszes felfogás is, miszerint az állampolgároknak fizetniük csak a szocialista kormányok alatt kell. Ha Orbán Viktor a nemzet fősámánja, akkor ahelyett, hogy adókkal sanyargatnák a népet, egyszerűen pénzt fakasztanak a Parlament falából. A legnagyobb ellenzéki párt népszerűsége ugyanis arra épül, hogy ma az átlagmagyar képtelen felfogni: bármire, bárhogyan költ a kormány, legyen az autópálya vagy Milleniumi Országjáró, arra a forrást végső soron az ő adóforintjai biztosítják. Ha a népszavazás nyer, a kieső bevételeket is az ő pénztárcájából fogják fedezni. Megoldást jelenthetne persze az is, hogy Gyurcsány is rendelne magának egy sámándobot Ebay-ről.