Sötét tükör

Maximálisan vitatnám Balu azon felvetését, miszerint ez a film a morális dilemmákról szólna. Ez a film a karakterekről szól. A bostoni working class közegéből eltűnő kislány és az utána folyó nyomozás szükségszerűen sűrű cselekménye elsősorban arra ad teret, hogy a világot, illetve annak egyáltalán nem “tipikus”, de abba kiválóan illeszkedő karaktereit megismerhessük. A forgatókönyvíró-rendező Ben Affleck mind a kezdetben igen aprólékosan előrehaladó cselekménnyel, mind az újabb és újabb csavarokkal és morális dilemmákkal arra játszik, hogy szereplőit újra és újra új megvilágításba helyezhesse. Az időnként megcsillanó fekete humor szerepe is éppen az, hogy ne merülhessünk el túl mélyen a vásznon folyó tragédiában, tudjuk a távolságot tartani, megmaradhassunk megfigyelőnek. A film végéről pedig éppen azért hiányzik a katarzis, mert a történetnek semmilyen értelemben nincs vége. A szereplők élete folyik tovább, meghozott döntéseikkel nem zárult le semmi, a következő dilemma tovább formálhatná a róluk alkotott képet — csak éppen már mi nem leszünk ott, hogy ezt láthassuk.

Nem értek egyet azzal sem, hogy probléma lenne a filmben felvetett etikai-filozófiai kérdésekkel. A Hideg nyomonnak nem az a célja, hogy ritka etikai kérdések kompendiuma legyen. Azokat az alapvető problémákat veti fel, amelyekkel valamennyiünknek nap mint nap szembesülnünk kell, még ha nem is ennyire túlfeszített helyzetekben. Az önbíráskodás és mások feletti ítélkezés joga, a formális és informális etikai kódexek konfliktusa, a családi kapcsolat jelentette kötöttségek etikai korlátai csupa olyasmi, amellyel kapcsolatban mindenkinek megvannak a saját élményei. A film pontosan arra tesz kísérletet, hogy valamennyi nézőt (az igen jól összeválogatott karakterekkel szemben kialakult viszonyán keresztül) szembesítse saját eddigi döntéseivel.

A történet valódi tanulsága meglepő módon éppen az, hogy éles helyzetben ezeken a kérdéseken bizony nem lehet “napokig agyalni”. Nem csak azért, mert nincs rá idő. Az ember saját morális meggyőződését még egészen éles helyzetben sem képes feladni. Valódi morális tartalékaink sincsenek, amelyek az igazán nehéz helyzetben megkönnyítenék számunkra a helyes döntést. Stressz alatt nem könnyebb: nehezebb helyesen cselekedni. Olyanok vagyunk, amilyenek, ez a film valódi üzenete, és ezzel első hallásra elég nehéz mit kezdeni.

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé.