Pécsi projekt: a bukás és a siker sanszai
Népszabadság, Ungár Tamás, 2007. december 19.
Amikor először olvastam arról, miért is lenne zseniális, ha Pécs lehetne Európa kulturális fővárosa, tisztán emlékszem, hogy meglepődtem. Viszonylag kevéssé ismerem Pécset, de valahogy nagy nehezen tűnt elképzelhetőnek számomra, hogy van olyan magyarországi város, amely képes lenne arra, hogy egy ilyen lehetőséget kihasználjon. A garantált össznépi töketlenkedés miatt én már akkor meglehetősen nehezen tartottam elképzelhetőnek, hogy itt majd éveken keresztül zajlanak majd a szívós fejlesztések, és nem vásik el az egész a partikuláris egyéni érdekeken és az inkompetencián. Ha főtanácsadó lettem volna, a pályázatokba való belepillantás nélkül azt mondtam volna: legyen Budapesten, az legalább nem lesz tuti bukás.
Amikor júliusban azt olvastam, hogy a projekt válságban van, ráadásul a pályázatot író pécsi értelmiségieket is kitúrták belőle, valljuk meg: viszonylag kevéssé tudtam sajnálni a pécsi értelmiségieket. A politikusokra mutatást is visszásnak éreztem egy cseppet; Félix Annabella írásából ugyanis semmi olyat nem tudtam meg, amit ne tudtam volna (budapestiként) magam is a pécsi politikusokról. Végül is most arról a gárdáról beszélünk, amelyik még a Mizot kész lett volna államosítani; akik ilyen masszív hülyeségre is képesek, azoktól nem tudom, milyen alapon várjuk, hogy egyszer csak majd nyitott, progresszív gondolodásúak és friss mentalitásúak lesznek. Nb. most a helyi elitről beszélünk, amelynek mentális állapotáért a pécsiek, így a pécsi értelmiségiek is felelősek. (Nem emlékszem, hogy akármelyik pécsi értelmiségi is írt volna bármelyik, általam is olvasott lapba, amikor az államosítás ötlete felvetődött.)
Számomra, kicsit leegyszerűsítve, mégiscsak arról szóló a történet, hogy a pécsi értelmiségiek által írt giga-pályázat jó, de nem megvalósítható. Hogy pontosan mekkora is a projekt mögöt álló szellemi potenciál, azt úgy nagyjában felmérhetjük, ha vetünk egy pillantást az EKF honlapjára. Nehezen tudom elképzelni, hogy az a gárda, amelyik ezt a digitális tyúkólat létrehozta, az 2010-ig képes lesz hatékonyan felvirágoztatni a pécsi kultúrát.
Égni fogunk, mint a rongy. Sovány vigasz, hogy alighanem csak minimális számú európai az, aki egyáltalán kíváncsi lesz erre a nulla hírveréssel megszervezett akármire.