Orbán Viktor kinyilatkoztatta, hogy a Fidesz lényegében előrehozott választásokra készül. Persze egyelőre csak a népszavazásra, de a Fideszt ezt, szokásos közjogi következetességéhez híven előrehozott választásnak is tekinti majd. Tulajdonképpen persze nem lehetne emellett csak úgy elmenni, de persze már megszokhattuk, hogy a Fidesz, miközben véresre veri a mellét demokratikus elkötelezettségének bizonyításaképpen, valójában ívben szarik a demokratikus szabályokra, és nincs az a hazugság, amit ne engednének meg maguknak ezen a téren. (Lásd önkormányzati választás mint kormányelkergető aktus, 72 órás ultimátum stb.) Ez ellen ugyanúgy nem lehet tenni semmit, mint ahogy egy földrengés vagy egy meteor ellen sem lehet. Fogadjuk el, hogy a Fidesz előrehozott választásokra készül: így legalább értelmezhető lesz a ma nyilvánosságra hozott program. Ez ugyanis egy választási program.

A Fidesz retorikájában újabban persze nincs különbség a kettő között. Ez a dokumentum is hangsúlyozza, hogy a Fideszi idei demokráciafelfogása szerint egy kormánypárt csak azt teheti, amitől a választópolgároktól közvetlen, explicit felhatalmazást kapott. Mégis, ha megpróbálunk szabadulni ettől a nyomasztó hülyeségtől, ami természetesen egy újabb közjogi vadbaromság, akkor magunk között beismerhetjük, hogy a választási program, mint elkülöníthető politológiai fogalom, nagyon is adekvát. Nem annyira akcióterv, mint egyfajta identitásközvetítő dokumentum. Ami benne van, az nem számon kérhető, nem is szokás számon kérni. Anno én olvastam az 1998-as Fidesz-programot; azóta is bánom, hogy már nincs meg, mert nagyokat tudnánk most röhögni rajta.

Az Erős Magyarország egyébként sok olyasmit tartalmaz, amit én is szeretnék (vagyis mindenki szeretne). Modern vasutat, jól fejlett infrastruktúrát, vonzó vállalkozási környezetet, kiszámítható nyugdíjrendszert, magasabb foglalkoztatottságot, a leszakadó rétegek és kisebbségek hatékony integrációját, innovációra épülő gazdságot vagy erős környezetvédelmet például a jelenlegi kormány is szeretne, legalábbis a hatályos kormányprogram alapján. Alapvető probléma, hogy nem derül ki, hogy a Fidesz miért tudna ezekre nagyságrendekkel több pénzt áldozni, mint a mostani kormánypártok. Tudjuk persze, hogy a fideszvalóság lakói számára egyértelmű, hogy azért nem jut egy vas se semmire, mert a mostani kormány tagjai talicskaszám hordják el a pénzt az államkincstárból. Hanem a józan átlagember, tehát akit még nem tudott ilyen mértékben áthatni a Fidesz spirituális fénye, az szívesen látna erről valami számításokat, vagy legalább számokat a sok rizsa közepette. A dokumetum erre még utalást sem tartalmaz, az alapfeltételezést pedig, hogy ahol Orbán a miniszterelnök, ott az akarat ereje is képest pénzt teremteni, egyelőre talán célszerűbb elvetni. Ezért ezt az ígéretáradatot vélhetően bölcsebb félretolni, mint a választási programok kötelező blabláját.

Nézzük tehát, ami megmarad, tehát ami legalább feltételez valamiféle egyedi politikai akaratot. Ismét visszajön a Fidesz kedvenc vesszőparipája, a családi adózás. A magam részéről ettől a hideg kilel. Azt gondolom, hogy a társadalom forrásainak felhasználása akkor hatékony, ha az a szolidaritás elve alapján történik. Szolidaritásnak pedig azt szokás — némi leegyszerűsítéssel — nevezni, hogy akinek van, az odaadja a sajátját annak, akinek nincs. Ha tehát egy család remekül megél annak ellenére, hogy öt gyermeket tartalmaz, akkor egy normális adópolitikában semmi nem indokolja, hogy az általuk befizetett adóból kedvezményt kapjanak. A gyermekekkel kapcsolatos plusz terhek támogatására a családi pótlék való. A családi adókedvezmény tehát nem más, mint a Fidesz kedvenc szavazórétegének csúsztatott pluszmani, amolyan társadalmi kenőpénz, ami aztán felmenti az Fideszt a felelősségteljes kormányzás terhe alól az élet számos, kissé nehezebben megfogható területén. Amíg a középosztály költekezhet, addig rendszerint kevésbé érdeklik a szárnyvonalak, a szegregált oktatás a magyarországi cigányság helyzete vagy éppenséggel a kormány gazdasági visszaélései. Amíg ez a réteg elégedett, addig nincsenek tüntetések a Parlament előtt, nincsenek habókra szervezett sztrájkok, Morvai Krisztina sem folytat kampányt ENSZ-ben Magyarország nemzetközi szegregálásáért.

Az egészségügy terén a szokottnál talán kevésbé véresszájú a szöveg. Már megkülönböztet indokolt és indokolatlan kórházbezárásokat, és a kiegészítő szolgáltatásokba beengedné a magánbiztosítókat is. Kétségkívül elmozdulás ez az “egészségügy nem üzlet” ostoba, valóságidegen dogmájától. Én most már csak arra lennék kíváncsi, hogy a jelenleg csak féllegálisan, hálapénzért megvásárolható plusz-szolgáltatásokat (saját szülész, normális szoba, soron kívüli vizsgálat) hogyan kívánja rendezni a Fidesz. Főleg, ha nem óhajt konfliktusokat vállalni a feudális felépítésű, igazságtalanul szerzett, a beteg kiszolgáltatottságával szervesen összefonódott kiváltságaiért foggal-körömmel küzdő orvostársadalom elitjével. Azt sem látom, hogy a jelenlegi, már az Orbán-kormány idején vastagon lerohadt egészségügyre honnan lesz pénz, ha a magántőkét vastag bottal tartja távol a rendszertől a jó Mikola doktor, az egészségügyi járulékoknak pedig a csökkentését látná szívesen a Fidesz.

A végére hagytam a kedvencemet, az oktatás-kultúra témakört. A Fidesz immáron rutinszerűen gyalogol bele az alapvető szabadságjogokba. A legbizarrabb az, hogy mostantól az állam (célszerűen, gondolom, Semjén doktor) dönti majd el, mely csoportosulások lehetnek méltóak az “egyház” névre. Ha tevékenységük az állam (célszerűen, gondolom, Semjén doktor) nem hitéleti tevékenységre irányul, akkor ők nem lesznek egyház és punktum. Persze én sokkal jobbnak tartanám, ha az egyházaknak és államnak kvázi semmi köze lenne egymáshoz, így az állami hivatalnokok (vagy célszerűen Semjén doktor) munkaidejét másra is lehetne fordítani, mint mások lelkiismereti szabadságában való turkálásra. Megemlítésre érdemes az is, hogy a Fidesz szerint a vallás továbbra is közügy, valamint hogy a történelmi egyházak értékeit feltételezésük szerint mindenki, még e nem-vallásosak is elismerik. (És így már nem is lehet kérdés az állami dotáció.) A hittanoktatás így állami segédlettel kaphatna helyet az iskolákban, amiért ezúton is szeretnék visítva tiltakozni. Párszor láttam már, mennyire “önkéntes” az ilyesmi.

Orbán felfogása szerint tehát erről a programról szavaznak tehát a választópolgárok, amikor mit sem sejtve véleményt nyilvánítanak majd a vizitdíjról, a tandíjról és a kórházi napidíjról. Ha nem figyelnek kellőképpen, lehet, hogy Orbán Viktort legott előre hozott miniszterelnöknek is megválasztják majd. Isten óvja Magyarországot!