Neki már nem fáj

Aláírásomat adtam ma a Fidesz aláírásgyűjtésén az egyetlen kezdeményezéshez, amit magam is helyeslek: a tandíj eltörléséhez. Persze az aktus már szimbolikusnak se volt nagyon nevezhető, inkább csak szerettem volna nyomatékosítani amúgy is előkelő helyemet a Fidesz direkt-marketing adatbázisában. Masszív kis borítékokat és propagandisztikus e-maileket kapni jó dolog.

Amíg aláírtam, hallgattam, hogyan masszírozza egy tizenhat éves kis csóka agyát az erősen középkorú bódéhölgy. A következőkben állapodtak meg:

  1. A kormány el akarja dózerolni a Nyugati pályaudvart, és az Eiffel-csarnok helyére épül majd az új kormányzati negyed.
  2. A hátunk mögött levő (a Nyugati aluljáróban voltam) Kaisersben ezerkétszáz forint egy kiló kenyér.
  3. A hátunk mögött levő Kaisersben nyolcszáz forint egy liter tej.

Lecsekkoltam, ezeket a termékeket én nem találtam. Nyilvánvaló persze, hogy a nép aláírását nem gyűjthetik mindenféle jöttment senkiházik, kamikaze-elkötelezettségű emberek kellenek a szórólapok mellé, akiket nem fog elbizonytalanítani a bódét kekeckedési célzattal becélzó gyurcsányista hurkanudli. Ez a hölgy azonban már egy valóságos ideológiai csoda. Ő már tényleg nem a Földön jár, hanem egy Orbán-illatú Nirvánában, amit persze csak egy hajszál választ el a Gyurcsány-féle földi pokoltól, ahol már az ennivaló is megfizethetetlen, ahol már semmi sem szent, ahol az Antikrisztus cezaromániája szabja át a nemzet szent fővárosának mostanra már amúgy is agyongyötört habtestét.

Tudom persze, hogy baloldali fanatikusok is vannak, szegény, megboldogult nagymamám se értette mindig, miért nem lehet a nagyon hangos ellenzékieket egyszerűen csak letartóztatni. Markáns különbség volt azonban, hogy őt senki nem ültette ki egy forgalmas köterületre, hogy egy ingatag plasztikbódéból küzdjön az ellenoldal démonai ellen.

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé.