Részben persze nyilván örvendetes, hogy a kormány a Parlament elé terjeszti az egyneműek élettársi kapcsolatát lehetővé tevő törvényjavaslatot. Elvégre mindig alkalom az örömre, ha az állam ahelyett, hogy félrefordítaná a fejét, elismer valamit, ami létezik. Nem hümmög kétértelműen, nem beszél rébuszokban, nem marad meg a szimbolikus gesztusoknál. Leteszi a garast: oké, a jövőben nem csinálok úgy, mintha nem lennének homoszexuális párok. Nem mondom, hogy akik szeretnék az életüket hivatalosan is összekötni, azok zárkózzanak be a hálószobájukba: jogokat biztosítok nekik.

Ez volt a jó hír.

A rossz hír az, hogy a törvény továbbra is diszkriminál. Elsősorban persze az örökbefogadás terén, holott azt gondolom, ha oda nézünk, ahol a társadalom örökbefogadással, pláne gyerekneveléssel kapcsolatos elvárásai vannak, hát ott bizony csak egy piszkoszöld, bűzösen bugyborékoló masszát látunk. A sablonhörgés ugye az, hogy úristen, milyen “mintát” ad majd két férfi vagy két nő egy gyereknek. Ilyenkor persze fontos a minta — arra viszont nincs magyarázat, hogy miért nem fontos ez akkor, ha heteroszexuális szülőkről van szó. Mert azok, akik tűzzel vassal küzdenek az ellen, hogy máskülönben állami gondozásban felnövő gyermekek nehogy homoszexuális szülőkhöz kerüljenek, rendszerint magánügynek tekintik, ha a hetero édesszülők félrekefélnek, isznak, elhanyagolják a gyereküket vagy verik, mint a répát. Még az erre hivatott személyek (pl. pedagógusok) sem fordulnak megfelelő gyakorisággal az erre hivatott hatósághoz. Elvégre a gyermek “természetes” közegében, a családban van.

Az élettársi kapcsolat persze más szempontból is diszkriminál. Örökölni is sokkal nehezebb, például, és vagyonközösség sem jön létre. Ez persze nyilván érthető, ha az élettársi kapcsolat a házasság “light” alternatívája — de a homoszexuális pároknak momentán ez az egyetlen hozzáférhető opció. Ezt a fajta megkülönböztetést az életüket közösen leélni óhajtó, de gyereket nem akaró homo- és heteroszexuális párok között még nehezebb megmagyarázni.

Persze nyilván egyfajta magyarázat az, hogy az MSZP úgy érezte: neki most “megfontoltságot” kell mutatnia. Magyarán: tekintettel kell lennie a csak mérsékelten homofób választópolgárokra is. Kicsivel nagyobb bátorság nyilván még jobb lett volna. Mindegy, legalább az első lépés megtörtént.