CASE OF BUKTA AND OTHERS v. HUNGARY
Az Európai Emberi Jogi Bíróság ítélete, 2007. július 17.
Egyezmény az emberi és az alapvető szabadságjogok védelméről
(Hivatalos magyar fordítás)
Kering egy legal legend a fasisztákok körében, miszerint mostantól kezdve szükségtelen bármilyen (“békés”) tüntetést bejelenteni, lévén a Strasbourgi Emberi Jogi Bíróság felülírta az erről szóló magyar jogszabályt. A mítosz alapjául egy július 17-én született ítélet szolgál, ami Mrs Dénesné Bukta, Mr Ferdinánd Laczner és Mrs Jánosné Tölgyesi beadványára született. Az ítéletet elolvasva bebizonyosodik, ami már bűzlik mindenkinek, akinek fejlettebb jogérzéke van egy sánta tőkehalnál vagy Novák Elődnél: ez így, ebben a formában vadbaromság.
2002. december 1-én a fenti Mr és a Mrs-ek tüntetést szerveztek, kifejezendő azon véleményüket, miszerint Mr. Medgyessy miniszterelnöknek nem kéne koccintania koccintania a román miniszterelnökkel pont azon a napon, amikor Erdélyt Romániához csatolták. Idő már nem volt a tüntetés bejelentésére, de a tüntetést mégis megtartották. A rendezvényt a rendőrség egy tisztázatlan eredetű, hangos pukkanás után feloszlatta, mint be nem jelentettet.
A bíróság azt vizsgálta, pusztán a szóban forgó tüntetés be nem jelentése elégséges ok-e a tüntetés feloszlatására. Az emberi jogi egyezmény, amely alapján az ítélet megszületett, konkrétan így fogalmaz:
11. Cikk – Gyülekezés és egyesülés szabadsága
1. Mindenkinek joga van a békés célú gyülekezés szabadságához és a
másokkal való egyesülés szabadságához, beleértve érdekei
védelmében a szakszervezetek alapítását és az azokhoz való
csatlakozásnak a jogát.2. E jogok gyakorlását csak a törvényben meghatározott, olyan
korlátozásoknak lehet alávetni, amelyek egy demokratikus
társadalomban a nemzetbiztonság vagy közbiztonság, a zavargás vagy
bunözés megakadályozása, a közegészség, az erkölcsök, illetőleg
mások jogai és szabadságai védelme érdekében szükségesek. Ez a
Cikk nem tiltja, hogy e jogoknak a fegyveres erők, a rendőrség vagy az
államigazgatás tagjai által történő gyakorlását a törvény korlátozza.
Most jön a cseles rész. A bíróság kétségkívül megállapította, hogy a konkrét esetben valóban egyezménysértő módon sérült a beadványozók gyülekezési szabadsága. A bíróság álláspontja szerint a tüntetést puszán azért, mert nem jelentették be, nem lehetett volna feloszlatni. Adódhatnak ugyanis olyan körülmények, amikor a bejelentési kötelezettségnek még jóhiszemű joggyakorlás mellett sem lehet eleget tenni. A konkrét esetben a tüntetés a közrendet nem veszélyeztette, csak kisebb kényelmetlenséget okozott. Ugyanakkor a bíróság azt is kimondta: a három napos bejelentési kötelezettség önmagában nem egyezménysértő.
35. The Court recalls that the subjection of public assemblies to a prior-authorisation procedure does not normally encroach upon the essence of the right (see Rassemblement Jurassien Unité v. Switzerland, no. 8191/78, Commission decision of 10 October 1979, Decisions and Reports 17, p. 119). However, in the circumstances of the present case, the absence of information available to the public sufficiently in advance about the Prime Minister’s intention to attend the reception in question left the applicants with the option of either dispensing with the use of their right to peaceful assembly altogether, or of exercising it in defiance of administrative requirements.
36. In the Court’s view, in special circumstances when an immediate response might be justified, in the form of a demonstration, to a political event, to disband the ensuing, peaceful assembly solely because of the absence of the requisite prior notice, without any illegal conduct by the participants, amounts to a disproportionate restriction on freedom of peaceful assembly.
37. In this connection, the Court notes that there is no evidence to suggest that the applicants represented a danger to public order beyond the level of the minor disturbance which is inevitably caused by an assembly in a public place. The Court recalls that, “where demonstrators do not engage in acts of violence, it is important for the public authorities to show a certain degree of tolerance towards peaceful gatherings if the freedom of assembly guaranteed by Article 11 of the Convention is not to be deprived of all substance” (Oya Ataman v. Turkey, no. 74552/01, 5 December 2006, §§ 41-42).
Szó nincs tehát arról, hogy a bíróság bármilyen jogszabályt hatályon kívül helyezett volna. Arról pláne nincs szó, hogy a bíróság azt mondta volna, amit a cikk elején emlegetett fasisztákok képzelnek, hogy amíg nem lövik nehéztüzérséggel a rendőrséget, addig a tüntetés békés, tehát feloszlathatatlan. Senki nem mondta, hogy három héttel előre szervezett, de azért a bejelentési kötelezettség ívben leszarása révén spontánnak beállított “tüntetés” keretében történő, önkényes, forgalomkorlátozás közben folyó dobleckék feloszlatására a hatóságoknak nincsen jogosítványuk. Megállapított egy konkrét jogsérelmet, nem mellékesen elutasította a kérelmezők fejenként 10.000 eurós kártérítési kérelmét. A Magyar Országgyűlés pedig, mint szuverén jogállam, majd módosítja a jogszabályát, amikor módosítja. Mondjuk rendelkezik a spontán tüntetések rendjéről.
Addig is mindenki a régi szabályok szerint játszik. A Strasbourgi Bíróság amúgy nem arra jött létre, hogy legálisnak nyilvánítsa mindenféle jöttment zsebnaplóeonok zsebpuccsát. Nem is azért, hogy önkényesen, az államok feje felett átnyúlva tömködje a felfedezni vélt joghézagokat. Aki másképp gondolja, az ne csodálkozzon, ha már megint egy rendőrségi fogdában kell törnie a buksiját az élet igazságtalanságán. És még alighanem Strasbourgba is hiába rohangál majd.
[…] akkor randalírozás is lesz), addig a másikra, talán most először, alkalmazható lesz a strasbourgi bíróság elhíresült ítélete. Emlékeztetőül: a vandál náci hordák rendszeresen erre hivatkozva szoktak be nem jelentett, […]