Nő, esélyegyenlőség, kvóta, meg ilyen hívószavak felhangzásakor rendszerint mindig előkerül egy hímsovén hordószónok, aki egy ködkürt markánsságával bőgi: “a teljesítmény dönt, ha képesek lennének rá, csinálnák segítség nélkül is”. Nézetük szerint — amivel aztán sokan boldogan azonosulnak — az élet rendje, hogy a nő kimarad a társadalmilag és anyagilag is elismert sikerből. Ma már esélyegyenlőség van, nem nemi hovatartozásuk, csakis a teljesítményük alapján szorulnak le a nők a csúcsról. Nem számít, hogy most már több nő jár egyetemre, mint férfi; csúcsteljesítményre csak pasi lehet képes, ez nem is vitás.

Érdekesen cáfolja ezt az élet minden területén érvényesnek tartott elvet a világbank Doing business című jelentése, ami azt vizsgálja, sok-sok mutató figyelembe vételével, hogy melyik ország mennyire nyújt vonzó környezetet a gazdasági vállalkozásoknak. A jelentés készítői azt is figyelték, hol, milyen arányban szerepelnek nők a vállalkozók között — érdekes módon az jött ki, minél nehézkesebb a cégalapítás, a vállalkozó nők aránya annál kisebb. Egyszerűen azért, mert minél bonyolultabb egy eljárás, annál több a lehetőség a visszaélésre, és a visszaélést elkövető hivatalnokok a nőket rendszerint “könnyű prédának tartják”.

Részben tehát ennyit az esélyegynelőségről — a jelek szerint valóban meghatározó a társadalmi környezet abban, hogy a nők amúgy meglevő potenciáljából mi realizálódhat a gyakorlatban. Ráadásul a vállalkozás, mint gazasági jelenség, kultúrafüggetlen: a globalizációnak köszönhetően mindenki a nyugati mintát importálja. Ezek szerint tehát a nők (kisebb vagy nagyobb mértékben megvalósuló) kirekesztése is egy globális mintára illeszkedik. A statisztika — ez a jelentésben is kifejezetten megjelenik — egyben azt is jelzi, hogy a nők hátrányos megkülönböztetése még kontraproduktív is, hiszen termelni és dolgozni kívánó nők nem kapják meg ezt a lehetőséget. Kissé leegyszerűsítve: még a gazdasági racionalitás sem számít, ha a hatalmi status quo védelméről van szó.

És aligha valószínű, hogy ez a jelenség csak a vállalkozás-indításra igaz. Sokkal inkább elképzelhető, hogy a gazdasági környezethez hasonlóan a többi, hagyományosan a férfiaknak fenntartott terep is tele van szórva olyan akadályokkal, amelyek csak a nőket fogják vissza. Amíg ezeket fel nem szedtük, amíg meg nem történt életünk minden területének kifejezetten feminista szempontú kritikája, addig nem érdemes esélyegyenlőségről beszélnünk. Meg túlzott emancipációs törekvésekről sem.