Egy moderáltan érdekes ünnep után Angela Merkel német kancellár látogatása alkalmával Gyurcsány Ferenc nagyon fontos gesztust tett: kimondta, hogy nem ért egyet a Szent Korona Parlamentben tartásával. Végre. Ami undorító volt az Orbán-kormányban, azt mind jelképezi a korona ide-oda rángatása. Gyurcsánynak ez a kijelentése szimbolizálja, mi az alapvető különbség a burkoltan rendszerkritikus Fidesz és az alapvetően a demokratikus normákat mégiscsak tiszteletben tartó MSZP között.

Van egy több száz éves ötvösmunka, aminek már a puszta megmozdítása is milliókba kerül, annyira érzékeny; és akkor a Magyar Köztársaság miniszterelnöke, csak hogy megmutassa, mekkora jani és mennyire retrográd, jól megtúráztatja, majd berakja a Parlamentbe. Hogy miért nem vissza a Magyar Nemzeti Múzeumba, arra nehéz racionális vagy egyáltalán, elfogadható magyarázatot adni. Orbán akkoriban még nyilván több ciklusra készült, valami olyasmit gondolhatott, hogy legyen csak ott a korona, ahol a nemzet spirituális központja (azaz ő) is van. Aztán persze jött a nagy pofáraesés.

Minden, a szocialista párt iránt érzett fenntartásom ellenére, most azért mégiscsak úgy érzem, megnyugtató hallani, hogy Gyurcsány még most is fontosnak érzi az elhatárolódást ettől a cezaromán gesztustól. Hiába hozza a Magyar Nemzet és a Hír Tévé címlapon, videóval is megerősítve, mintha valami tökös kis rejtett kamerás leleplezésről lenne szó: a kormányfő a legteljesebb sajtónyilvánosság előtt is határolódott el Orbán királyságától. Burkoltan, de egyértelműen kinyilvánította, hogy persze szép dolog a konszenzuskeresés, de vannak dolgok, amiket sem lenyelni, sem elfelejteni nem lehet.

Nyilván kevesen vannak, akit egyáltalán érdekel, hogy hol van a Szent Korona; de éppen ezért gondolom, hogy az elvszerűségnek ez az időnkénti megnyilvánulása helyes és üdvözlendő. Navaracsis Tibor ünnepi választási beszéde például arról akart meggyőzni bennünket, hogy érdemes lenne a Fideszre szavazni; hogy amit a mostani kormány csinál, az eleve rossz, kompetensebb kezekben lenne az ország, ha polgári kormánya lehetne. Nekem meg csak elég belegondolnom a korona körüli cirkuszba, a milliárdos országimázs-kampányra, az Orbán miniszterelnöksége idején nagyban művelt személyi kultuszra, a Fidesz multikulturalizmus-ellenességére, és máris úgy érzem: bizonyos értelemben mindegy is, a Fidesz politikája nyerőbb lenne-e vagy sem. Tökmindegy, mert csontjuk velejéig antidemokraták; és amíg azok, nem lehet bennük megbízni sem.