Tüske a seggünkben

Fahéj dolog ez a Tüskecsarnok, annak idején már mi is halálra röhögtük magunkat rajta. Elsősorban azért, mert faszán jelzi, az állam mennyire következetes és átgondolt, ha egyetem-közeli beruházásokról volt szó.

Annak idején módomban állt végighallgatni az ELTE nagynevű professzorának, Medzihradzky Kálmánnak az előadását arról, mi mindennek is kellett történnie ahhoz, hogy Lágymányoson felépülhessen végre a Természettudományi Kar két épülete. A sztori még a hatvanas évekbe nyúlt vissza, de már hallgató voltam, amikor még mindig három épületről volt szó. Végül a minisztérium úgy döntött, két épület olcsóbb, mint három, cserébe a Társadalomtudományi Karnak is helyet kellett szorítani (az Informatikai Kar közben meg kivált, de hát ez egyetemi belügy) a kampuszon. Amúgy, aki járt már Lágymányoson, az tudhatja: az szépen, pöpecen kialakított Infopark mellett (mesterséges tó, szépen lekövezett utak, gondozott fű stb.) az ELTE épületei egy elhanyagolt, dszumbujos préri közepén fekszenek. Elvben mindenféle tudásközpont-funkciójú épületnek kellene itt állnia, de nem áll — az egyetem hiába tartja karban saját területeit, madártávlatból elég viccesen fest az egész. Anno az egyetem másodjára felépült épülete, a Déli Tömb is elég sokáig álldogált szerkezetkészen, kissé hasonlóan a Tüskecsarnokhoz, mire a minisztérium elszánta magát arra, hogy ha már elkezdte, hát üsse kő, befejezi, mielőtt a TTK fejére omlanak a régi Múzeum körúti épületek.

A történet amúgy elég szokásos. Az állam tele van nagyszabású elképzelésekkel, egészen addig, amíg csak a minisztériumok tárgyalóiban kell álmodozni. Amikor a milliárdokat kell kipengetni, akkor persze elég hamar elfogy a spiritusz. A sportlétesítménynek szánt Tüskecsarnok mellett egy bazi nagy gödröt is ástak, mondván, jó lesz majd úszómedencének. Ma már egész helyes kis fácskák ágaskodnak benne, de lehet, hogy el is korhadnak, mire tényleg történik valami.

A Tüskecsarnok történetére a rózsaszín cukormázat az teszi rá, hogy az állam a konferenciaközponttá alakítás öteltével két állami egyetem levesébe köp bele. Értsd: míg az Oktatási Minisztérium egyre vadabbul és arrogánsabban presszionálja az egyetemeket (joggal) saját bevételeik folyamatos növelésére, addig az Önkormányzati és Területfejlesztési Minisztérium ellen-konferenciaközpontot épít oda, ahol már két konferencia-központ is van: az ELTE-é és a Műegyetemé. Persze ha egy furfangos befektetői csoport építene konferencia-központot, azzal semmi baj nem lenne; persze nem építhetne, lévén a szóban forgó terület nem eladó. Most azonban az állam lesz az, amelyik saját fenntartású intézményeit fingatja meg és von el tőlük (közvetve) forrásokat. Nem a szükség vagy akár csak a józan ész szavára hallgatva: szimplán csak azért, mert így közpénz befektetése nélkül lehetne megszabadulni egy kínosan felesleges, de még rothadásában is drága létesítménytől.

Tanulság: ha egyetem vagy, és a magyar állam több milliárdos beruházásba kezd az érdekedben, fuss, ha kedves az életed! Különben a gatyád is rámegy, és a végén még te leszel megszívatva.

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé.