Mike McConnell az NBC Meet the press c. műsorában (átirat) A CIA keményen vallat
Népszabadság, Horváth Gábor, 2007. július 23.
Je, je, je, az USA újraszabályozta a terroristák vallatásának rendjét, mostantól minden CIA börtön egy humanitárius paradicsom. Kivéve persze Guatanamót, mert az még mindig a vallatótisztek Disneylandje. Szerintem már eleve szar ügy, ha egy riporternek arról kell faggatnia a CIA-igazgatót, az újraszabályozás mennyiben jelenti, hogy mostantól az Amerikai Egyesült Államok, a szabadság és az egyelnőség második hazája többé nem fogja lábbal tiporni az emberi jogokat; még kínosabb, ha az illető csak annyit hajlandó mondogatni: “kérem, értse meg, kínzásról már szó sincs”.
Ha alaposan átolvassuk az interjú átiratát, akkor nekem inkább az a benyomásom, hogy a Bush elnök utasítására keresztülvitt szabályozás a kínzásnak egy szofisztikáltabb, a legfrissebb tudományos eredményekre támaszkodó formáját vezette be. Erről már nem készíthetnek sokkoló fotókat a túlbuzgómócsing katonák, nehezebben szivárog ki a kínos infó, és ha mégis, könnyebben magyarázható meg a közvéleménynek, hogy miért állati kóser mégis az új vallatási technika. Holott azért a CIA-igazgató csak elszólja magát akkor, amikor azt mondja: annak azért nem örülne, ha amerikai állampolgárt ilyesminek tennének ki — bár az illetőnek maradandó sérülései persze nem keletkeznének.
Nyilván túlzás lenne, ha a CIA igazgató azt tudná mondani az új technikáról, hogy “most próbáltuk ki a feleségemmel és szuper“. Bűnözőnek, terroristának lenni soha nem sétagalopp, ha egyszer már elkapták az embert. A hírszerzés vezetője azonban csak kimondja, hogy ő bizony az amerikai állampolgárt emberebbnek tartja az embernél. Vagy, hogy provokatívabban fogalmazzunk: egy terrorista nem annyira ember, mint egy amerikai állampolgár.
Holott az alapvető emberi jogok fogalmának éppen az a lényege, hogy minden emberre egyformán vonatkoznak. Tömeggyilkos terroristára éppen úgy, mint Mike McConnellre vagy George Bush unokájára. Van egy határ, amit semmiképpen sem léphetünk át, ha egy másik emberi lény van kiszolgáltatva nekünk; épp ez különböztet meg bennünket a terroristáktól. Arról már nem is beszélve, hogy garancia gyakorlatilag soha nincs arra, hogy akit terroristának gondolunk, az tényleg terrorista. (Amúgy, ha a szóbeszédnek hinni lehet, az inkvizíció is elég hatékony volt a bizonyítékok összegyűjtésében — lévén, hogy a kínzások hatására az is vallott, aki elkövetett valakit, és az is, aki nem. Pedig ott nem fenyegette fegyelmi vizsgálat azt, aki netán mégis mellényúlt.)
Mike McConnel nyilatkozata különösen annak fényében elborzasztó, hogy amikor a biztonsági helyzetről beszél, akkor azt is beismeri, hogy míg Amerikában sikerült érdemben előrelépni, ott már lényegesen nehezebb lenne terrorcselekményeket elkövetni, addig külföldön jóval kisebb az esély a sikerre. Az Al-Kaida felszámolása éppen úgy nem halad, mint ahogy nincs rövid távú kilátás az iraki helyzet rendezésére sem. Amerika mintha egy kicsit nagyobb falatot vett volna a szájába, mint amit le tud nyelni; kiköpni viszont nyilván vérciki lenne. Úgyhogy várhatóan még lesznek egy páran, akik megtapasztalhatják: mennyire felelnek meg az emberi jogi standardoknak a szigorított vallatási technikák.