Sose gondoltam volna, hogy a Szabad Demokraták Szövetsége képes lesz egy ennyire inkompentens alakot elnökké választani. Szokás szerint ugyanis megint csak álszent faszságnak gondolom, amit Kóka János mond. Mostani megnyilatkozásának veleje kábé abban áll, hogy még véleményt is csak akkor tudna alkotni Horn Gyula kitüntetéséről, ha az nem lenne aktív kormánypárti poltikus.

Sólyom László aggályait még valamilyen szinten fogom: szeretné megvárni, mennyire formális az ő szerepe a kitüntetési procedúrában. Ha nem az, akkor nyilván itt is átvált majd Terminátor-üzemmódba, és az általa olyannyira megvetett konzultáció helyett egyszerűen dezintegrálja majd Gyurcsány Ferenc kitüntetési kérelmét. Oké. Ő a köztársasági elnök, azért vannak jogai, hogy gyakorolja őket.

Kóka János azonban szemlátomást úgy gondolja, hogy amíg Horn Gyula nem hajlandó vén trottyként viselkedni, és nem csak tolószékben várja, hogy kitüntessék végre, mielőtt békében meghalhat, addig nem is lenne szabad elismerésre számítania. Mintha bizony Horn Gyula politikai elköteleződésének változása lenne várható attól, hogy visszavonul — ráadásul egy kitüntetésnek, az a széles körben terjesztett magyar agyrémmel ellentétben, elvben nem sok köze lehetne ahhoz, hogy valaki éppen aktív poltikus-e vagy sem. Kitüntetéssel komoly teljesítményeket szoktunk jutalmazni, konkrétakat vagy egy életutat a maga összességében, de semmiképpen sem azt, hogy az illető végre nem kormánypárti politikus.

Kóka Jánosnak, az egyetlen magát liberálisként definiáló párt elnökének amúgy talán nem lett volna teljesen érdektelen érdemben is megszólalnia. A kérdés, miszerint a Magyar Köztársaság adományozzon-e magas szintű állami kitüntetést Horn Gyulának, ugyanis — ebben a vonatkozásban talán még egyet is érthetünk Sólyom Lászlóval — messze nem formális. Horn Gyula ugyanis nagyon is ellentmondásos figura. Miközben az utóbbi két évtizedben elért teljesítményét külföldön is számos alkalommal elismerték, számomra mindenképpen kérdéses, hogy akkor is ebben a szellemben tevékenykedett volna, ha a nemzetközi trendek más irányba mutatnak. Más szóval: nem látom kizártnak, hogy Horn Gyula valójában egy opportunista alak, aki a saját érdekében is tette, amit tett. Egyáltalán nem biztos tehát, hogy a Magyar Köztársaságnak feltétel nélküli hálájáról és nagyrabecsüléséről kellene biztosítania őt. A kitüntetés ugyanis nem jár; nem csak kiérdemelni lehet, de érdemtelenné is lehet rá válni. Horn Gyula pedig megbánást sem nagyon szeret mutatni múltbeli ballépéseit (bűneit?) illetően.

Lenne tehát miről beszélni. Kár, hogy a valódi diskurzusban ennyire kevesen érdekeltek.