A “kormányátalakítás” a magyar politikai szlengben mindeddig a “már tűrhetetlenül teljesítők seggbe rúgásának” szinonímája volt. Amit most Gyurcsány Ferenc csinált, az sokkal inkább egyfajta Feng-shui gyakorlat, a harmónia megteremtése a különböző mértékben pénzes pozíciók illetve a tényleges (vagy inkább helyesnek látott) hatalmi struktúra mentén.

Ha több bizalmi embert szeretnél, akkor tegyél egy Bajnai Gordont a területfeljeszési sarokba! Ezzel raádásul lehetőséget kapsz arra, hogy Lamperth Mónikát az eddigi félretologatás helyett végre levihesd a pincébe, hátha a következő lomtalanításkor ki is lehet selejtezni. (Bár talán az lenne a legjobb, ha nem felejtenéd el, hogy a szociális és munkaügyi terület nem kifejezetten lomtárnak épült.) Ekkor viszont fel kell hoznod Kiss Pétert, sebaj, Szilvásy György már amúgy is elég büdi volt hálószobában, több szaros ügye volt az elmúlt egy évben, mint Kiss Péternek egész hivatali ideje alatt összesen. Persze, ha sajnálod kidobni, nem kell, elég ha csak kirakod az erkélyre, ott nem zavarja a csí-áramlatokat, és elszöszmötölhet a polgári titkosszolgálatokkal. Draskovics Tibort pedig ideje megint egy kicsit leporolni és központibb helyre állítani.

A minszterelnök ezzel az intézkedésével mellesleg lehúzta a vécén a kisebb, hatékonyabb kormány gondolatát, hiszen ismét szépen gyarapodott a miniszterek száma. Alighanem ráeszmélt, hogy ezzel az esztétikailag könnyfakasztóan szép gondolattal nemigen lehet szavazatokat szerezni — ha pedig a magasságos nép leszarja, hogy hányan markolják fel a minisztériumi zsozsókat, hát akkor miért ne oszthatna egy kicsit többet és kicsit szofisztikáltabban ugyanazoknak az embereknek. Vérfrissítés tehát nem volt, a miniszterelnök szemlátomást mindenkivel elégedett és/vagy mindenkinek nagyon le van kötelezve; ugyanakkor a jelenlegi struktúra kétségkívül kedvezőbb leosztás a miniszterelnök kontra MSZP-s lobbicsoportok játszmában.

Érdemes látni azt is, hogy a kormányátalakítás egyben masszív erődemonstráció is — az abban személyi értelemben nem érintett koalíciós partner felé. Gyurcsánynak mintha egy kicsit tele lenne a töke a koalíciós partner folyamatos izmozásával. Ezzel a húzással (ha nem lesz következménye az SZDSZ ignorálásának, márpedig ez borítékolható) leleplezte, mennyi is a nafta a non-stop sistergés mögött.