Tökéletesen jelzi az MDF széles látókörét és nagystílűségét, hogy egy piti, jelentéktelen újságocska, piti, jelentéktelen, publicisztikai jellegű, még az évezredet sem megjelölő állítására vetődnek, mint kiéheztetett gyöngytyúk a takonyra. A Manager Magazin cikkét az MDF elképzelése szerint a Parlamentnek kell megvitatnia. Csak reménykedhetünk benne, hogy ha Dávid Ibolyának szélsőséges provokátorok legközelebb a Tutti Frutti Party legfrissebb számát juttatják majd el, szubkulturális élményeiből nem próbál majd közügyet kreálni.

A felvetés persze már csak azért is maga a közröhej, hiszen köztudott, hogy a politikai elit teljes egésze, így az MDF lopja a pénzünket. Nem is annyira lopja, mint inkább a szemünk láttára, talicskával hordja elfele. Dávid Ibolya előző ciklusbeli költségtérítései is simán ütik egy szegényebb állampolgár éves jövedelmét; érdemes persze azt is szem előtt tartani, hogy ezekben a tranzakciókban rendszerint nemhogy áfás, de semmilyen számlák nem forognak. Ezek után egy porbafingó magazin névtelen bejelentése után interpelláció-sorozatot kezdeni a Parlamentben: vérlázító álszentség.

Nem jelenti ez persze azt, hogy mostantól szívesen hunynék szemet miniszterek esetleges áfa-csalásai felett. Elvárnám viszont a Parlament önjelölt inkvizítoraitól, hogy csak olyan összegek felett fröcsögjenek óránként három hektoliteres sebességgel, amelyek legalább két nagyságrenddel nagyobbak, mint azok az összegek, amiket ő maguk raktak zsebre mindenféle ellenőrzés nélkül. Jelen esetben például várjuk Dávid Ibolya forintra lebontott elszámolását arról, milyen elengedhetetlen költségekre vert el az adófizetők pénzéből 14 031 697 forintot. Képviselői honoráriumai és egyéb juttatásai mellett, persze. Utána leszek hajlandó végighallgatni, hogyan visítozik magából kikelten egy szaros áfás számla miatt. Addig is kinn van azok köréből, akik ezt egyáltalán felvethetik.