Kóka János, úgy látszik, feladatának tekinti, hogy minden nap hülyét csináljon magából. Nemes cél, szívesen asszisztálok is hozzá, hiszen ez a törekvés összhangban áll Kóka János mentális állapotával valamint politikusi felkészültségével.

Sok kommentárt nem kell fűzni ahhoz, hogy Jánosi Katalin, Nagy Imre unokája közös imára hívta a pártelnököket. Ha egy magyar állampolgár együtt kíván imádkozni az országgyűlési pártok embereivel, utána pedig zártkörűen kíván fecsegni velük, akkor aligha vitatható el tőle az a jog, hogy meghívót írjon nekik. Tökéletesen indifferens, hogy a végtelen, angyali naivitás vagy a koalíció iránti elkötelezettség motiválta a gesztust. Alighanem mindenkinek feltűnt már, hogy a Fidesz és a KNDP évek mást sem tud szajkózni, mint hogy a jelenlegi koalíciót a magyar népet megtévesztő, a hazát az idegen karvalytőkének kiárusító, kizárólag megszorító csomagokban gondolkodni képes, valódi legitimációval nem is rendelkező pszicho- szocio- és még ki tudja, miféle paták vezetik. Gyurcsány Ferencre mindez fokozottan igaz, vele egy légtérben is csak súlyos fenntartásokkal hajlandóak tartózkodni. Józan ésszel tehát aligha lehetett számítani arra, hogy ez a találkozó létrejön. Ettől persze még származhat az ötlet egy buzgó MSZP-s píárcsajtól vagy píárcsávótól, aki azt gondolta, hogy Nagy Imre unokájának meghívását még Orbánnak sem lesz pofája visszautasítani; de tényleg tekintsük ezt Jánosi Katalin magánügyének.

Gyurcsány és Dávid Ibolya természetesen reflexből bólintottak rá az ötletre, a Fidesz és a KDNP kotlott egy picit a levélen, mire kibökték: nahát, micsoda fatális véletlen, aznapra már előre lekötött programjuk van. Gondolom, minden napra lekötnek legalább húsz programot, hogy ha olyan meghívást kapnak, amire nem akarnak elmenni, hát gondolkodás nélkül vissza lehessen utasítani. Mindegy, ez tényleg papírforma volt, legalább röviden elintézték.

Kóka válasza ezzel szemben terjedelemben bőven meghaladja az összes többi pártelnöki választ együttvéve. Kóka Jánosnak ugyanis nem csak az a fontos, hogy kifejezze: örül a rendezvénynek, de az is, hogy elmondja, imádkozni csak magánemberként hajlandó, mert neki lelkiismereti kérdés, hogy SZDSZ-elnökként ne imádkozzon. Próbálom értelmezni a kijelentést, de valahogy mindig az jön ki a dologból, hogy állati nagy mázli, hogy Kóka vallásos, mert ha nem az lenne, akkor a közös imán nem is venne részt. Kinn ropizna az előszobában vagy egyszerűen csak később futna be, csak a beszélgetésre.

Surmóság. Kultúrember valahogy túl tudja tenni magát ilyen apróságokon, nem magyarázkodik fél oldalon keresztül. Ha a barátomnak egyházi esküvője, egy rokonomnak egyházi temetése van, képes vagyok csöndben és lehajtott fejjel végigülni egy szertartást, anélkül, hogy bárkinek is hangsúlyoznom vagy magyaráznom kellene tetteim mozgatórugóit és világnézeti hovatartozásomat. Egy ilyen esemény elsősorban a protokollról szól, nem a szakralitásról. Kóka János vagy eleget tesz ennek a meghívásnak vagy nem; Jánosi Katalin részéről azonban nyilvánvaló gesztusértéke volt annak, hogy a megemlékezést pártelnököknek rendezte. Kóka János magánszemély, ha úgy tetszik, nem is kapott meghívást.

Kóka ráadásul (józan ésszel nehezen átlátható okokból) úgy csinál, mintha nem tudná, a Fidesz és a KDNP nem is lesz ott, ergo csak Dávid Ibolyával és önnön főnökével lesz módja “csendesen beszélgetni”. A “hangzavar elülésére” tehát semmi esély; kár Kókának ennek ürügyén is hülyét csinálnia magából.