Maradtál volna a macskáiddal revisited

Maradtál volna a macskáiddal
I hate it here, 2005. december 31.

Vannak dolgok, amiken az ember nem szűnik meg újra és újra elgondolkodni. Van ez a bejegyzés, a próbaüzem utolsó napján született, az ismerőseim olvashatták leginkább, meg isolde, aki nyilván a rá mutató link révén talált ide. Akkoriban még fogalmam sem volt arról, hová fog ez a blog eljutni, nem tudtam, hogy lesz említésre méltó közönség, meg azt sem, hogy miket fogok megtapasztalni az ide vezető úton.

Ennek megfelelően rázúdítottam a csajra mindent, amit csak tudtam, nem igazán hagytam fegyvert kipróbálatlanul. Azzal biztattam magam, finoman személyeskedő levélváltásunk közepette, hogy tényleg, igen, valóban úgy gondolom, hogy igazam van, tényleg illik felelősséget vállalni azért, amit leírunk, tényleg vannak dolgok, amiket soha, semmilyen kontextusban nem helyes leírni és hogy valóban látok összefüggést a stílusváltás és a tartalmi problémáim között.

Nade. Józan aggyal aligha állíthatom, most, cirka másfél évvel a bejegyzés után, hogy valóban Isolde képviseli az aggresszió és az intolerancia non plus ultráját ma Magyarországon. Alighanem közelebb állok a valósághoz, ha azt mondom, azon emberek közé tartozik, akikkel viszonylag kevés dologban értünk egyet, akinek a stílusával nem igazán tudok azonosulni (már), de akit azért illik tiszteletben tartani és elfogadni.

Az ominózus elszólás, amit annak idején ezzel az írással honoráltam, ma sem tetszik. De talán nem célszerű mindennek légkalapáccsal nekiesni, ami nem tetszik. Van, hogy elég csak finoman és elegánsan arrébb pöckölni.

Kicst direktebben: tévedtem és elnézést.

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé.