Szíjjártó Péter a felháborodástól elhomályosult tekintettel — van ember a földön, aki fel tudja idézni, hányszor állt már ez a nyomoronc felháborodástól elhomályosult tekintettel a kamerák elé, lassan egy fehér botra is jogosult lesz szegény — makogja, hogy a kormány nem átall 1,7 milliárd forintot kommunikációra költeni, ebből 900 millió a reformokkal kapcsolatos tájékoztatásra megy el.

Hát emmá’ tényleg gyalázat — csapnak a pultra az ország kocsmáiban, dühödten szorulnak ökölbe a bütykös parasztöklök, a gazdasági megszorítások alatt békaként senyvedő nemzeti érzelmű sztárbrókerek dühödten fejelik le a monitort. Nem elég, hogy ez a geci kormány kisajtolja belőlünk a lelket is — mondják az elkeseredettségtől fröcskölve dolgozó szobafestők egymásnak a létra tetetején — nem átallanak ezt még 900 millió forintért a képünkbe is nyomni. Gyalázat.

Persze, amint elmúlik az első gőz, vagy esetleg újabb muníció után kezdenek el kotorászni, nyilván mindenki rutinszerűen leveszi a polcról a bőrbe kötött kétéves költségvetést, népszerűbb nevén a 2000. évi CXXXIII. törvényt, és fellapozzák, mennyit fordított a Fidesz akkoriban országkép-építésre.

Aki esetleg nem emlékezne, ez volt a szenzációs kampány, amikor a Fidesz-kormány, úgy érezvén, hogy Magyarország országképe nem elég stabil, bőszen építeni kezdte azt, elsősorban nekünk magyaroknak, minden sarkon óriásplakátok fogadtak bennünket, tudatva velünk, hogy Magyaroszág mindannyiunké. Érdekes jelszó, mostanában példának okáért a Fidesz nem szereti ezt annyira hangsúlyozni, részben azért, mert leginkább azt szeretnék, ha az inkább mégiscsak az övék lenne, meg az úgynevezett Új Többségé (de Gyurcsány Ferencé például semmiképpen). Egyúttal pedig félnek is, hogy esetleg elijesztik és magukra haragítják a hat évvel ezelőttinél lényegesen nagyobb pofájú újnáci hordát, akik szintén maguknak akarják kisajátítani a hazát, amely elvben ugye mindannyiunké.

Nagy kampány volt, kár, hogy így feledésbe merült. Nem mellesleg persze arra is jó volt, hogy egyesek jó kis pénzeket kasszírozzanak mindenféle maszatos ingyenújságok terjesztéséért, volt országzászló-avatás, nem volt akácfa, ami alatt ne avatott volna országzászlót valamelyes fideszes-MDF-es prominens. Biztos, ami biztos, a több száz éves Szent Koronát is kirángattuk a múzeumból, végighurcoltuk az egész országon.

Szóval, veszi a parasztasszony a 2001-2002-es törvényt, a Gyurcsány-csomagtól lesoványodott ujjaival végigfut a sorokon, és kiderül, hogy a Fidesznek ez az országkép-építési murija, ez a kis országos méretű, néven nevezhető hasznot vagy értelmet produkálni képtelen Nagy Nemzeti Maszturbálás alig került többe 4,6 milliárd forintnál. Még ha két éves költségvetéssel számolunk is, az is 2,3 milliárd forint egy évben.

Szegény, vérző homlokú topbróker ekkor már biztosan elkezd azon gondolkodni, ki szórakozik kivel.