Jogerősen nyaliztak

Egy konzervatív töprengése
Magyar Hírlap, 2006. április 28.

Jogerősen pert nyert a Magyar Hírlap fideszezési ügyben
Index.hu, 2007. május 4.

Apró, de mindenképpen figyelemreméltó mozzanat a magyar politikai médiaéleteben, hogy a Magyar Nemzet elvesztette azt a pert, amit az alábbi bekezdés egyik mondata miatt indított a Magyar Hírlap ellen:

Külön érdemes foglalkozni a média szerepével. A jobboldali jó tollú újságírók ahelyett, hogy érvekkel próbálták volna bizonyítani az ellenfelek állításainak gyengéit, a hibás koncepciókat, gyakran elveszítették önkontrolljukat, és a konzervatív újságírás nemes hagyományaihoz méltatlan hangnemű publicisztikákkal, cikkekkel próbáltak politikai sikert elérni, pártjukat segíteni. Elfogadom politikusaink magyarázatát, hogy az újságokat nem ők írják. Az azonban köztudott, hogy az új jobboldali napilapot és a Hír Tv-t a Fidesz hozta létre, és állt mögöttük. Nyilvánvalóan azt a vonalat követték, amelyet a politika kijelölt nekik. Egyébként semmi jele nincs és nem volt annak, hogy a kifogásolt stílus nem tetszett volna a lap létrehozóinak, vagy hogy bármilyen módon fékezték volna publicistáikat. Sőt még azt is elnézték, hogy a velük egy térfélen játszó, de kritikus értelmiségieket hazugságokkal lejárassák. Erre a demokráciák történetében alig találunk példát.

A bekezdésben, a perindításban és a per elvesztésében benne van az egész jobboldali média szánalmas nyomorúsága. Jómagam például csak nem tudom elfelejteni, hogy amíg Solymosi Frigyes is kegyeltje volt a jobboldali poltikai elitnek, addig ádázul védte a kormányzat minden lépését és magát a jobboldali médiát is. Ő lenne az egyik “lejáratott” “kritikus” “értelmiségi”; kritikusi mivolta persze leginkább attól a pillanattól datálható, hogy Orbán megszűnt preferálni a Solymosi Frigyes által is képviselt professzori kört. Amíg ez nem történt meg, Solymosi soha nem fogalmazott kritikusan. Kifejezetten lojális volt, mi több, maga is terjesztette azt a nézetet, miszerint a jobboldali lapok mocskolódó hangneme csak válasz a baloldali értelmiség radikalizálódására. Semmi kifogása nem volt Orbán politizálási stílusa ellen sem — holott Orbán miniszterelnöki tevékenysége ezerszer gyomorforgatóbb formai, mint tartalmi szempontból. A giccsmagyarkodás, a kormánytagok felállítgatása kormányülésen, az ellenzék seggtörlőként való kezelése, a klientúra nyíltan felvállalt építgetése mind-mind útjelzői voltak annak a cezaromán, fojtogatóan irritáló politizálásnak, ami ellen bizony Solymosi tanár úrnak, a most oly sértődött konzervatívnak már akkor és azonnal fel kellett volna szólalnia.

Mindegy, az utak szétváltak, a Magyar Nemzet pert indított egykori törzsszerzője ellen — mérhetetlen pofátlansággal verve az asztalt, hogy nekik semmi közük a Fideszhez. Haha. A cégbírósági papírok és a szerkesztőségi névsor alapján nyilván nincs, de hát aki nem komplett seggfej, az alighanem látja, hogy a Magyar Nemzet teljesen nyílt sisakkal képviseli a Fidesz érdekeit — és ha nem elég az újság, elég Csermely Péter főszerkesztő-helyettes és Bayer Zsolt Péntek 8 című szörny-műsorába belenéznie a Hír TV-n. Pusztán a per megindítása semmi másnak nem nevezhető, mint egy gennyes, cinikus aktusnak, amelynek más célja, mint visszaélés az igazságszolgáltatással, nem lehetett.

Ráadásul még vesztettek is. Bíróságnak kellett kimondania, hogy nyilvánvaló a Magyar Nemzet pártkötődése. Na, ez az igazi röhej. Hiába, egyenes gerinccel nehezen lehet igazán hatékonyan benyalni, még egy spirtuális miniszterelnöknek is.

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé.