Molnár Lajos volt egészségügyi miniszter ismét lefutotta a szokásos kört az egészségügyi reform körül: ismét elmantrázta, amit SZDSZ-es körökben ilyenkor szokás, miszerint jó lesz nekünk a több biztosító, mert csak. Majd azok rendet raknak, az állam túl gyenge ahhoz, hogy saját alkalmazottait megfegyelmezze. Hú de kompetens kormányzati hozzáállás.

A magam részéről egyre inkább úgy vagyok vele, hogy mind tovább folyik az egészségügyi vita, annál kevésbé látom esszenciálisnak a több-biztosítós rendszert. Persze károsnak sem látom, de képtelen vagyok ehhez kötni a megváltást. Azt például valahogy nagyon nehezen tartom elképzelhetőnek, hogy miközben mindenki biztosítva lesz, a kórházak és az orvosok mentalitása és viselkedés majd lényegesen megváltozik, úgy, ahogy azt Molnár Lajos szeretné. Mitől változna? Gondolom, vidéken azért sehogy sem jöhet szóba, hogy egy rosszalkodó kórháztól egy biztosító elveszi a betegeit és átteszi egy másikba, leginkább azért, mert nincs másik kórház.

Tekintettel arra, hogy a kórházakat továbbra is az orvosok működtetik majd, még a betegek kiszolgáltatottságának érdemi csökkentésére sem látok lehetőséget. Akárhány biztosító is lesz, a kaverási lehetőség a kapacitásokkal akkor is meglesz — és a betegek nyilván ugyanúgy tejelnek majd a gyorsabb és jobb ellátásért, ahogy eddig.

Persze keményebb állami fellépéssel nyilván elég sok mindent lehetne tenni — ehhez nem lenne másra szükség, mint egy megfelelően működő felügyeleti rendszerre. Brutálisan meg lehetne torolni a visszaéléseket az egészségügyben, lehetne izomból bírságolni, költségvetésből visszavenni, ha valami nem működik megfelelően. Ez tényleg csak politikai akarat kérdése.

Tartok tőle, hogy megint arról van szó: az SZDSZ-nek nincs normális liberális víziója, hát erőltetik azt, amit tudnak: jelen esetben a több-biztosítós egészségügyet. Holott én mondjuk azt képzelem, hogy azért a liberális állam is állam — ami nem lesz liberálisabb attól, hogy hülyének és inkompetensnek adja ki magát. A magánszférára természetesen szükség van az egészségügyben — de azért, hogy fejlesszen és szolgáltasson, alternatívát nyújtson, nem pedig, hogy a szart lapátolja az állam helyett.