Kellemes meglepetés volt, hogy lényegesen kevesebb akciójelenet van a filmben, mint amire a trailer alapján számítottam. Képregényadaptációban mindig is szerettem a lassúságot — elvégre, amikor az eredetit lapozgatom sem jut egy robbanás minden oldalra.

Johnny Blaze üzletet köt az ördöggel: a fater nem hal meg rákban, ha aláír egy szerződést. Persze rögtön sejthetjük, hogy Mephistónak nem azért van szüksége a fiatal motoros-mutatványosra, mert valami igazán sistergős legénybúcsút akar rendezni a haverjainak.

És tényleg nem: pár év múlva Johnny fiú már menő sztár, felbukkan az életében a gyermekkori szerelem is; pech, hogy pont ekkor kell elkezdenie törlesztenie adósságát. Mindegy, ez van, ezt kell szeretni, ő lesz az ördög fejvadásza. Szerencsés fordulat, hogy a szerződés csak határozott időre szól — szerencsétlen, hogy négy bazierős démont kell visszazavarni a pokol fenekére.

Nicolas Cage odateszi magát rendesen, Eva Mendes persze szar, mint mindig, de azért csókolózni még tud a vásznon; ezen kívül még azt is tűrhetően tudja suttogni, hogy “Johnny”. Ennél hosszabb szöveget szerencsére csak ritkán kell mondania. A másik kulcsfigura, Sam Elliott viszont klassz, karakteres, meggyőző alakítást nyújt. Látványban láttam már profibbat is, a számítógépes animáció ma azért már előrébb tart — de ez sem igazán para. Mondjuk azt, hogy a készítők képregényesre akarták venni a figurát, és mindenki jól járt.