Számomra az egészben nem az az érdekes, hogy Demcsák Zsuzsa alkalmas vagy alkalmatlan volt-e a kormányszóvivői posztra; hiszen nyilvánvalóan alkalmatlan volt. Egy kormányszóvivőnek nem laboratóriumi körülmények között, hanem élő egyenesben kell teljesítenie. Demcsák saját kommunikációs szemetét sem tudta arrébb lapátolni, és szemlátomást a nyomást sem bírta közben.

Legalább ekkora probléma, hogy a szóvivő személyében sem volt hiteles: blogjából legalábbis nem egy nyitott és szimpatikus, hanem egy önző, korlátolt és előítéletes személyiség képe rajzolódik ki. Ez természetesen nem jelenti azt, hogy Demcsák Zsuzsa a játszótéren ne lehetne egy kedves, nyitott, szimpatikus személyiség — publikus arcát azonban nem volt képes ilyenre formálni.

Mindezektől függetlenül számomra az alapvető kérdés mégiscsak az; előfordulhatott volna-e ez az egész cécó, ha Demcsák Zsuzsa történetesen férfinak születik. Szerintem nem.

Több okból sem. Egyrészt nevének felmerülése óta nehezedik rá a nyomás olyasmi miatt, aminek nyilvánvalóan semmi köze az alkalmasságához. A róla készült fotók ugyanis még erotikusnak sem igen nevezhetőek, pornográfnak pedig végképp nem (állítson bármit is a témában nyilván nagy szakértő Fábry Sándor). Demcsák Zsuzsa nem fehérneműmodellből lett kormányszóvivő. Férfiról viszont nyilván nem készülhetnének ilyen képek.

Nem készülnek, mert nem a férfiakat, hanem a nőket szeretjük mutogatnivaló szexuális objektumnak tekinteni, akiket, ha kellőképpen szépek, szívesebben látunk vetkőzni, mint értelmesen beszélni. Éppen ezért, ha valaki fiatal, szép és nő, aki ezt nyíltan felvállalja, nem nagyon számíthat értelmiségi sikerre a hímsovén Magyarországon, hiszen rögtön lábszagú tréfák céltáblájává válik. Ez persze az összes egyéb, az illető ellen irányuló támadást rendkívül egyszerűvé teszi, hiszen már csak a földön fekvő ellenfelet kell rugdosni.

Ráadásul Demcsák lehetséges eszköztára a védekezésre ugyancsak korlátozott volt. Fantasztikus kultúrája van annak, hogyan küldheti el egy férfi a halál faszára az őket csesztetőket a markánsság különböző fokozataiban. Ha egy nő esik neki rágalmazóinak, vagy hárpiának, vagy hülye picsának fog látszani — nem saját fogyatékosságai, hanem a férfitársadalom tagjainak végtelen, arrogáns, elviselhetetlen fennsőbbségtudata miatt.

Ha Demcsák kevésbé nő, alighanem mind a Magyar Nemzet, mind Fábry Sándor ívben szart volna arra, kit nevezett ki az általuk mégannyira gyűlölt miniszterelnök kormányszóvivőnek. Demcsáknak, ha úgy tetszik, pechje volt, vagy, ha úgy tetszik, túl sokat akart. Merészelt öntudatos lenni, így mennie kell.