Lopjunk, mert az jó

Zavaros véleménynek sem igen nevezhető Papp László Tamás firkálmánya a szerzői jogokról — szó szerint azt sem tudja, miről beszél. Sem a jogi szabályozásnak, sem a gyakorlatnak, sem a mögöttes elveknek, de még egy rohadt reklámszövegnek sem tudott utánanézni.

Mondjuk morális alapállása sem éppen akármi: közírónk szerint a lopás az élet természetes rendje, azért nem lopunk, mert vigyáznak ránk a biztonsági őrök. Köszi, én személy szerint azért egy picivel erősebb etikai alapra szeretem fektetni az életemet. A szellemi tulajdon: tulajdon; ellopása: bűn. Ezt azért nem ártana leírni, legalább egyszer, még akkor is, ha alighanem azért igaz, hogy amit könnyű ellopni, azt jobban lopják.

Másik, jogfilozófiailag szintén nehezen értelmezhető tézise, hogy a szerzőnek már úgyis tökmindegy, hogy ellopjuk-e a szerzeményét, hiszen van pénze elég, azt sem a lemezeladásokból szerzi már. Kicsit olyen ez, mintha nem fizetném ki a telefonszámlám, ha tőzsdei mutatók azt mutatják, hogy a T-Com szép nyereséget halmozott már fel külföldi piacbővítéséből. A kettőnek nyilván az égvilágon semmi köze egymáshoz.

Elképesztő zavar van az újságíró fejében — és talán ez a legirritálóbb az egész cikkben, hiszen moral insanity nyugodtan lehet valaki, aki írni akar, de tájékozatlan hülye, ha szabad kérnem, ne legyen — a jogdíjas CD-k ügyében. Papp László Tamás hagymázas hadoválásával ellentétben, a jogdíjas CD-re való magáncélú másolást nem üldözi a törvény, az a szellemi termékhez való hozzájutás legális módja (zenék esetében, szoftverek esetében például már nem). A közzététel az, amit tilt a törvény, tehát ha felteszem valami szerverre, elérhetővé teszem egy fáljcserélőn, csak úgy bárki számára — vagy ha hamisított CD-ket kezdek árulni a piacon.

Mellékszál, hogy a laptopja előtt üldögélő Papp László Tamás kb. annyira vette magának a fáradságot az előzetes tájékozódáshoz, hogy még azt sem tudja, az Artisjus csak az irodalmi és zenei művek kollektív jogvédő szervezete, filmek ügyében tehát mást (konkrétan az Audivizuális Művek Szerzői Jogait Védő Közcélú Alapítványt, az ASVA-t) kellene cseszegetnie. Lenne is miért, ugyanis a filmekre más szabályok vonatoznak, mint a szoftverekre, más érvényes az írott szövegre, mint a filmekre. Mellékszál az is, hogy a “csak a profik által feltörhető másolásvédelem” egyelőre műszaki okokba ütközik. Hiszen ami egyszer megszólal a számítógépem hangszóróján, azt már fel is tudom venni; amit fel is tudok venni, azt közzé is tudom tenni. Persze egy Papp László Tamáshoz hasonló műszaki és jogi analfabétának ez lehet, hogy már “profizmus”.

Miről nem ír Papp László Tamás közíró? Nem ír arról, hogy mint bármi más, Magyarországon persze a szerzői jogok is csak a fingatási elv alapján tudnak érvényesülni. Noha nemzetközi példák is igazolják, hogy a legális letöltési lehetőség megteremtése elég komolyan képes hozzájárulni a kalózkodás keltette károk enyhítéséhez. Csak éppen Magyarországon basznak megteremteni ennek komolyan vehető lehetőségét — aki legálisan akar zenét letölteni, az dögöljön meg vagy menjen külföldre; persze a magyar portálok kínálata talán éppen a külföldön nem beszerezhető magyar anyagokban a legsiralmasabb.

Szerzői jogokról beszélve aligha lehet megkerülni azt a tényt, hogy a hatálya alá eső tárgyakra nem igaz, ami mondjuk a ruhára például igen, hogy muszáj azt megszereznünk. Rendszerint van ingyenes változat mindenből; és nagyon kevés érv szól amelett, hogy miért kell rendelkeznie valakinek mondjuk a legújabb Metallica-albummal; miért istenkísértés elvárni, hogy legalább jogdíjas CD-re írja ki, ha mégis ez a helyzet. Zene ugyanis van ingyenesen is, minőséginek is nevezhető kivitelben, de ma már szoftver is van ingyenesen, ha az ember vállalja a vele járó plusz szopást. Akik lopkodnak, azok valamiért nem érik be az ingyenes “ratyival” — nekik a legújabb, legfrissebb, milliókért agyonpromotált, drága cucc kell. Ingyen.

A szerzői jogok kapcsán nyilvánvalóan paradigmaváltásra van szükség. Ez a paradigmaváltás azonban aligha az ősi magyar (külföldön azért lényegesen kevesebbet lopnak) “lopjunk, ha nem veszik észre” mentalitáson alapul majd. Hanem például a könnyebb és differenciáltabb hozzáférésen, a költséges gyártói oldalon való csökkentésén. És persze a profiton, mert profit nélkül senki sem fog sztárokat csinálni.

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé.