Nagy kérdés számomra, hogy Orbán Viktor mondott-e bármit is a Fidesz-megemlékezésen. Természetesen nyilván beszélt, de az érdemi mondanivalót alighanem (ismét) elmellőzte.

Ha a beszédet lepucoljuk a retrográd, érthetetlen historizálástól, és a szokásos lózungoktól az emberek akaratáról, akkor valami olyasmit lehet belőle kihámozni, hogy ha lesz népszavazás, és ha az emberek többsége támogatja az abban foglaltakat, akkor a kormánynak ezt a döntést végre kell hajtania, különben baj lesz.

Úgy csinált szegény fiú, mintha a népszavazási kezdeményezés valamilyen folyamat betetőzése lenne, az utolsó lépés a sikeres kormánybuktatás előtt — holott Orbán valójában még egyetlen sikeres lépést sem tudott megtenni. Megnyerte az önkormányzati választásokat, de hát ellenzéki pártok általában ezt szokták tenni nálunk; az MSZP tavalyi duplázása inkább volt kivétel, mint szabály. Ultimátumot adott a kormánynak, az leszarta; nagy demonstráció-sorozatba kezdtek, de nem lett semmi. Most pedig itt áll szegény ezzel a nyomoronc, szétbaltázott ünnepével, amikor egy Orbán Viktor legjobb esetben is csak harmadrangú szereplő lehet csupán. Mert elsősorban mindenki arra figyel, meddig merészkedik el a huligán söpredék; másodsorban pedig azt találgatjuk, használ-e a rendőrség gumilövedéket vagy sem.

A rendőrség persze tette a dolgát, azonosító is volt mindenkin, udvariasak voltak és szakszerűek, naná, érezték, hogy nagy hereszorongatás várható, ha csak egy jelvény is leesik. A csőcselék pedig erre készült október óta, hússzor elmondta, hogy itt lesz a nagy tétmeccs ideje. Készültek a mindenféle ismeretterjesztő kiadványok, ment a szájkarate, hogy mekkora kormánydöntés várható. Hát csinos kis pofáraesés lett belőle, Budaházy Györgyöt parókában és sötét napszemüvegben tartóztatták le, hívei pedig semmi érdemlegeset nem tudtak felmutatni. Nézem a tévében a szittya harcost, aki beáll zuhanyozni a festett víz alá — azt gondolom, ez a fajta irracionalitás elvileg nem lehet vonzó valódi kormánydöntésre képes tömegek számára.

Szegény Viktor, valamit mondania kellett. Azt gondolom, a maga részéről és a körülményekhez képest mindent megtett annak érdekében, hogy a zavargásokat minimalizálja. Megkért mindenkit, hogy maradjon szépen a seggén, amíg a Fidesz levezényli a népszavazási bohóckodást, aztán majd lesz valami. Mi persze tudjuk, hogy a Fidesz elnöke soha nem fog beállni semmilyen radikális megmozdulás mögé — a számít neki valamit, hogy ne köztörvényes bűnözőként tartsák számon Európa szerte, akkor egészen biztosan nem. Ráadásul mindig kiderült: tökös vandálból elég szűkösen vagyunk eleresztve. Ha meg a népszavazás esetleg eredménytelen lesz, akkor majd megint lehet tartani egy frappáns beszédet arról, hogy hány millió ember akaratát nem lehet figyelmen kívül hagyni.