Találtam egy háromcentis alkotmányt

Az ünnep Ormosbányán talált, ahol egy tündéri, 3×3-as kötetben összefutottam a Magyar Népköztársaság alkotmányával. Tekintettel arra, hogy az éppen most randalírozni kezdett csőcselék folyton-folyvást új alkotmányt követel, nem kis részben arra hivatkozva, hogy a mostani kvázi azonos a kommunista alaptörvénnyel, gondoltam, utánanézek, mekkora a tényleges hasonlóság.

Gondolom, aki nem szittya mélymagyar, hanem mondjuk feleannyira józan és értelmes, mint egy retardált, kokainon nevelt földigiliszta, nem éri különösebb meglepetésként, hogy semekkora. Jogállamot nem lehet olyan keretek között szabályozni, mint egy diktatúrát.

A Népköztársaság alkotmánya — minő meglepetés — semmiféle szabadságot nem garantál. Többek között mondjuk a hatalmi ágak szétválasztását sem. Az igazságszolgáltatás masszívan függ a végrehajtó hatalomtól. Az Országgyűlés hatalma cseppet sem leplezett módon csak látszólagos: hatáskörét simán átveheti az Elnöki Tanács is. Ennek tagjait ugyan az Országgyűlés választja meg és hívja vissza, de a biztosítékok és az ellensúlyok rendszere sehogy vagy majdnem sehogy nincs szabályozva. A kormány meg inkább csak operatív, végrehajtó szereppel rendelkezik. Leginkább tehát egy operett-köztársaságról beszélhetünk, ahol a hatalom formailag a választott képviselők, gyakorlatilag azonban egy teljesen ellenőrizetlen és kis létszámú döntéshozói testület kezében van.

Jelenleg ugyebár az ország lefelsőbb döntéshozó testülete az Országgyűlés, törvényt pl. a kormány semmilyen indokkal sem hozhat. Az igazságszolgáltatás közvetlen függőségéről nemigen lehet beszélni. A kormány bármikor leváltható — méghozzá nagyon is konkrétan szabályozott módon.

Határozott különbség az is, hogy a szabadságjogokat a Népköztársaság alkotmánya nem garantálja. Elismeri ugyan az emberi jogokat, de azt is kimondja, hogy az alapjogok csak az állampolgári kötelességekkel összhangban érvényesíthetők. Ez persze lehet, hogy egybecseng bizonyos jobboldali kriptofasiszták elképzeléseivel az emberi jogokról, miszerint mondjuk a bűnözőknek (pláne, ha cigányok) nincs ilyenjük — viszont a jelenleg alkotmánynak éppen ennek ellenkezője az egyik legfontosabb alappillére.

Külön érdemes talán kiemelni, hogy jelenlegi szabályozás meglehetősen széles lehetőségeket biztosít azoknak, akik kritizálni óhajtják a rendszert; a Magyar Népköztársaság alaptörvénye viszont rögzíti, hogy szocializmus van és kész, akinek meg nem tetszik, az mehet a picsába.

’89 óta nem csak az intézményrendszer és a jogi berendezkedés cserélődött le, de a tanácsok helyett széles körű önállósággal renelkező önkormányzatok is létrejöttek. Az alkotmánynak tehát csak a dátuma és a törvényi sorszáma maradt változatlan — alighanem tényleg csak azért, mert annak idején az volt az elképzelés, hogy majd az első demokratikus kormány gyorsan tető alá ránt egy másik, nem csak gyakorlati, de filozófiai szempontból is átgondolt alkotmányt. A szükséges közmegegyezés persze azóta is hiányzik.

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé.