Gyurcsány benne van a Times-ban. Nyilván vannak persze, akik szerint nem csak, hogy nem kell, de nem is szabad ennek nagy jelentőséget tulajdonítani, hiszen a Times nem más, mint a külföldi karvalytőke egyik szócsöve. Számomra mégis inkább a normalitás, és a kulturált, kiegyensúlyozott, színvonalas újságírás egyik szimbóluma, olyasmi, amire vetem magam, mint gyöngytyúk a takonyra, ha csak Angliában járok. Az interjú amúgy azért is érdekes, mert a miniszterelnöknek így úgy kell megfogalmaznia az álláspontját, hogy azt egy külföldi is értse. Ráadásul teljesen felesleges és értelmetlen mondanivalóját kódolnia, hiszen az interjút készítő újságírók azt sem nem értenék, sem nem engednék át.

Persze nem állítható, hogy az interjú sok újdonságot tartalmazza: Gyurcsány iszonyatos energiákat ölt abba az utóbbi időben, hogy álláspontját mindenki számára hozzáférhetővé tegye; lehet, hogy egy-két dolog világosabban kiderül az interjúból (pl. hogy milyen pártelnöki szerepvállalásra készül — határozottan elhatárolja magát az Orbán-féle, szemi-diktatórikus pozícióértelmezéstől), de igazi újdonság csak egyszer hangzik el. Amikor nyíltan beszél a magyar antiszemitizmusról.

Mert hát úgy nagy átlagban azért elég antiszemiták vagyunk, kár is lenne ezt tagadni. Magyarországon a rasszizmus nem bűn és nem elítélendő, ha párosul egy minimális mértékű képmutatással. Mondjuk, ha kart lendítek, és “Heil Hitler” felszólalással köszöntöm barátaimat, akkor lehet, hogy az már kiveri a biztosítékot egyes széplelkeknél, de ha hangsúlyozom, hogy én csak mérsékelten vagyok rasszista, és csak felismerem a létező problémákat, de amúgy vannak zsidó barátaim nekem is, akkor már rögtön nem minősülök leköpni való fasiszta disznónak¹. Pláne, ha álláspontunkra mindenféle áltudományos szart is rá tudunk kenni; mondjuk, ha kiragadott részleteket idézgetünk a Talmudból, vagy a cigány kultúráról teszünk igen kompaktul hangzó, ám valójában kizárólag tömény vadbaromságnak minősíthető állításokat. Magyarok vagyunk, ergo kurva lusták vagyunk bárminek is utánaolvasni — ha valami meggyőzően hangzik, akkor az fix, hogy úgy is van.

Orbán tudja, hogy a csürhe, amely éppen azzal mocskolja be a zászlót, hogy magasba emeli, nem képes szofisztikált érvek befogadására. Nincs olyan, hogy barátaim, fogjunk össze a kommunista luxuskormány megdöntésére, de please, ne legyetek antiszemiták. Mert ha ezt mondaná, rögtön áruló zsidóvá avanzsálna maga is. Számomra azért öröm, hogy Gyurcsány hajlandó ez ellen nyílt sisakkal fellépni — még akkor is, ha neki van inkább esélye arra, hogy ezzel szavazatokat szerezzen.

Orbánnak sem volt kötelező korpa közé keverednie.

¹ Radikális körökből kaptam a visszajelzést, miszerint a fasizmusban nem volt fajelmélet, jobb lenne inkább a náci szót használnom (talán az kevésbé sértő). Well, nem azért nem ezt a kifejezést használom, mert a nemzetiszocialista szocialista is egyben, és szeretném a szocik seggét nyalni; nem is a kommunista terminológiát próbálom feléleszteni. A “rohadt fasiszta disznó” egyik kedvenc filmemnek, az Undergroundnak meghatározó kifejezése; ha még nem néztétek meg, nézzétek meg. Számomra ennek a filmnek a konnotációi a dominánsak.