Hillary Clinton beszállt a buliba — beszéde még nekem is érdekes volt, holott igazán nem vagyok bennfentes az amerikai belpolitikában. George Bushnak is volt pár egészen megrázóan jó megjelenése: nemrég egy amerikai programozóval beszélgettem a 9/11-i beszédről, és mind a ketten egyetértettünk abba, hogy Amerikának akkor pontosan erre volt szüksége. Hillary Clinton videóüzenete talán egy kicsit másért érdekes.

Mindenki tudja, mindig mindenki el is mondja, hogy ha nyer, ő lesz az Egyesült Államok első női elnöke. A felvétel nagyon is tudatosan játszik rá erre a várakozásra: a picit (éppen csak a megengedhetőség határáig) béna kameramozgások spontaneitást sugallnak, a jelölt laza beállása, beszédmódja pedig egy lelkes, érzelmes, intelligens nőt. Olyasvalakit, aki a képességeivel jutott el egy középosztálybeli családból a szenátori székbe, aki most kész szembenézni az elnöki poszttal járó kihívásokkal — ugyanakkor mindezt úgy szeretné megtenni, hogy direkt párbeszédet folytat a választóival. Az emberek szeretik az ilyesmit. Most már a technikai a lehetőségek is adottak rá, hogy ez akár igaz is lehessen.

Hillary Clinton egész honlapjáról csak úgy fröcsög a személyesség, az intimitás, az emberközpontúság — nem rózsaszín, nem cukormázas módon, de nyilvánvalóan valóban egy női elnökjelöltet akar megjátszani. Ha egy férfi beszélne így a választóival, alighanem nyálas gügyögésnek hangzana.

Ha valóban Hillary Clinton lesz a demokraták jelöltje — én már hajlandó lennék rá fogadni is — akkor abban is biztosak lehetünk, hogy ez a kampány egészen más lesz, mint az összes többi. Az ellenjelöltnek alighanem teljesen új kampánystratégiát kell majd kidolgoznia, hiszen ezzel a stílussal eddig még nem próbálkozott senki. Attól meg aligha kell tartani, hogy a republikánusok lesznek olyan fifikásak és bátrak, hogy ők is nőt indítsanak.