Ezeken az oldalakon már volt módom egy párszor méltatni az egészségügyi reformot, egészen konkrétan az egészségügyi reform körüli kormányzati káoszt. Rácz Jenő exminiszter úr erre tesz rá egy szép nagy trágyáslapáttal.

Nyilatkozata vegytiszta kivonata a már szintén nem egyszer méltatott szoci suttyóságnak. Gondolom, Rácz Jenő tanár úrnak jelenleg is van alkalma részt venni a kormányzati párbeszédben az egészségügyi reformról. Rácz Jenő nyilatkozata ehhez képest inkább illene egy ellenzéki politikus szájába — már ha olyan országban élnénk, ahol lenne jelentése és tartalma a “konstruktív ellenzékiség” fogalmának. Hiszen mást sem mond, mint hogy alapjában véve egyet ért az egészségügyi reform gondolatával — a kivitelezés azonban olyan csapnivaló, hogy sikerre egészen minimális az esély.

Persze, mondhatjuk hogy szólásszabadság van meg minden efféle lószar — Rácz Jenő persze azt nyilatkozhat, amit akar, kedves egészségére. Sokkal többet árul el a jelenlegi kormányzati politika lélektanáról az, hogy Rácz Jenő tényleg azt nyilatkozhat, amit akar. Más, fegyelmezett pártok ugyanis egy ilyen nyilatkozat után izomból határolódnának el a magát kissé elgaloppírozó kórházigazgatóról, jelezve, hogy a későbbiekben semmiképpen sem érdemes a főorvos úr nyilatkozatait a Magyar Szocialista Párttal összhangba hozni. Kvázi fél éve van hatalmon a kormány, de odáig még mindig nem sikerült eljutni, hogy megkezdődjenek az érdemi tárgyalások a reform egyik sarokkövéről. Hogy a szakértői szintű egyeztetések eljussanak oda, hogy Gyurcsány Ferenc joggal szólhasson be exminiszterének: Jencikém, fogd már be a pofádat, ha jó ötleted van, párton belül legyen nagy az arcod, vagy leverem egy hólapáttal.

Rácz Jenő azonban úgy véli: neki, mint szocialista politikusnak és szakértőnek megéri a Népszabadságban fikázni a koalíciós partnert. Ezek szerint még bőven van szar, amit lehet kavargatni. Még nyugodtan lehet szabadon lobbizgatni, mert az érdemi munka még nem kezdődött meg, ami miatt kussolni lenne érdemes és szükséges. Még mindig nem.