Megalvad a vér a számban revisited

Egyszer már volt alkalmam lerántani a sárga földig ezt a darabot; most ezt aligha tudnám megismételni. A történet persze ugyanaz a sekélyes vámpírsztori, ami legutóbb is volt; ugyanakkor nagyon jót tett az előadásnak, hogy volt módja egy kicsit csiszolódnia.

Nem hemzsegnek már a vámpírok tök feleslegesen és bávatagon, számomra abszolút üdítő volt az is, hogy senkinek az arcára nem volt katéter ragasztva. Aki ott van a színpadon, annak helye is van, meg szerepe is. Sokkal határozottabb és markánsabb az előadásmód, sokkal konkrétabbak az eljátszott szerepek. Most, némi átrendezés után, teljesen nyilvánvaló, hogy a darab tetőpontjának szánt párbaj bundázott: ami talán ennél is fontosabb, az is érthető, hogy miért. Továbbra sem vagyok szerelmes a mega-sablonos sztoriba, de ez azért már így elég precíz, erőteljes és drámai ahhoz, hogy beleférjen az “elmegy” kategóriába.

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé.