Kafka azért van akkora klasszikus, hogy csak a legfinomabb sebészkéssel legyen érdemes hozzá közelíteni. Nem is annyira az irodalmi nagyság iránt érzett ájult tiszteletből, hanem sokkal inkább azért, mert egy feldolgozásra a nézők kilencven százaléka úgy ül be, hogy már kiforrott prekoncepciója van a történet mondanivalójáról. Nagyon penge előadás kell hát ahhoz, hogy az előzetes elképzelései és a tényleges megvalósítás közötti disszonanciák fölött napirendre tudjon térni.

Az Art Macabre Gregor című darabja legalábbis nem bukik bele teljesen ebbe a vállalkozásba. Az Átváltozást színpadra vinni persze eleve nem egy egyszerű feladat, hiszen míg a novellában a féreggé változott utazó ügynök szemszögéből nézzük a dolgokat, addig a színpadon nyilván egyszerűbb és produktívabb a külső szemlélő nézőpontját megvalósítani. Az Art Macabre két alapvető csavart vitt bele a történetbe: egyrészt a cselekményt modern miliőbe helyezte: Gregor családja egyben egy valóságshow szereplői is, a főszereplő pedig elsődleges foglalkozására nézve pornószínész — főnöke pedig pornóproducer. A kissé talán mesterkéltnek ható alapfelállás eredménye, hogy sokkal erősebb a kontraszt az egyes szereplők között: a család még sokkal inkább ki van szolgáltatva Gregor főnökének, mint a könyvben. A másik, ugyancsak izgalmas csavar, hogy a család a darab kezdetétől fogva tudatában van Gregor állapotának. Így Gregor első előjövetele a szobából egy érdekes játszmává lényegül át: az egészen addig az abszolút hatalom képviselőjének látszó producer az egyetlen, aki tényleges sokként ér az átváltozott pornószínész megpillantása — ez pedig egyik pillanatról a másikra megfordítja az alá-fölé rendeltségi viszonyokat. A feldolgozás amúgy nem is megy tovább ezen bevezető jelenet újragondolásánál, ami annyiban mindenképpen szerencsés, hogy ez után a radikális újraértelmezés után nehéz lett volna elérni, hogy a darab tovább kövesse a novella cselekményszálát. Egészen eddig ez szinte rigorózus pontossággal történik meg: rengeteg a szó szerinti idézet az eredeti Kafka-írásból, egy sajátságos csavar, hogy ugyanazok a mondatok néha teljesen más értelmet kapnak.

A jó alapötlet igazán precíz kidolgozásához azonban jóval több időre lett volna szükség. A legstabilabb, legegyenletesebb színészi játékot pont a producert játszó vendégszínész (az LD50 egyik ismert felhasználója, Marvin) nyújtja. A többiek sem teljesítenek éppen rosszul, kisebb bizonytalanságok, túljátszások vannak csak, egyedül talán Gregor húga az, aki talán egy kissé túlságosan is tétovának tűnik a színpadon. Ez annál feltűnőbb, mivel a család életét bemutató kamerát is ő kezeli, a kép pedig sokszor sokkal bizonytalanabb az indokoltnál.

Sokkal nagyobb problémát jelentenek a teljesen értelmezhetetlen funkciójú jelenetek. Aki olvasta az Átváltozást, az pontosan emlékezhet a bevezető jelenet feszített tempójára: minden perc számít, Gregor ekkor bízik utoljára abban, hogy ha idejében felkel és elkészül, akkor a dolgok visszazökkenhetnek a rendes kerékvágásba. A feszültséget tovább fokozza a cégvezető megérkezése, akinek jelenléte csak még tapinthatóbbá teszi az idő múlását. Ehhez képest a darabban Gregor húga minden különösebb ok nélkül veszi a maciját és ledől aludni egyet — alighanem csak azért, hogy “álmában” fél perc erejéig újságot olvashasson a színpadon a Való Világ 2 egyik sztárja is. Ez persze csak a legmarkánsabb példa: sok apró kis gyüszmékelés van még a színpadon, amiket le kellene reszelni a feszültség teljessé tételéhez.