Tizenegyre már mindkét teremben van valami kis nyüzsgés, sőt, a tömeget alkotó emberek minden gond nélkül mennek át a keményebb hangzású nagyteremből a színtiszta elektronikus zenét szolgáltató kisterembe. Nem ám csak egy-két ember, hanem kábé mindenki; ezek szerint nem csak átvitt értelemben, de fizikailag is van átjárás a zenei stílusok között.
Maga a hely klassz és frankón alkalmas egy ilyen buli megszervezésére, van feelingje, hangulata, még levegő is van, nem kell megfulladni, hiába vannak sokan. Persze a viszonylag színvonalas beltérért és a klausztrofóbia hiányáért elég jó kis italárak tartoznak. Mondjuk ez nem egy elvi kérdés nálam, aki nem szereti a kilencszáz forintos gintonicot, ne igya meg; azt viszont igenis gondolom, hogy a nyolcszáz forintos belépő némiképp inkompatibilis a harminc forintos vécédíjjal meg a százötven forintos ruhatárral. Pláne, ha az utóbbi csak tíz perc késéssel képes kinyitni, és távozáskor is jojózik az ember egy sort, mire visszakapja a kabátját.
Ami valahogy olyan fura, hogy az egész buli a viszonylag sok ember ellenére elég szolid. Vannak egy csomóan, táncolnak is, de inkább valamilyen kellemes, békés szellemben. Vannak, akiket végig csak álldogálni/üldögélni látok; de aki bulizik, az sem lépné túl nagymamám konformitási köszöbét. Táncolgatnak elég sokan, de talán még a kisterem az, ahol megy valami tolongásosság; némi gyakorlattal azért itt is keresztül lehet szlalomozni a termen. Sokan nincsenek is olyan nagyon kiöltözve; mintha csak leugrottak volna körülnézni hazafelé menet. A csajok smink nélkül, vagy csak szolid napközbeni sminkben, a pasik egy tetemes része sima farmer-póló kombinációban vagy éppen ingben. Amióta rendszeresen járok LD50-közeli bulikra, most került el teljesen a kulturális sokk, és asszem nem azért, mert ilyen gyorsan adaptálódtam.
Persze, ha már DVD-bemutató party, akkor már a buli első, bemelegítő részében a DVD-ről is lejátszottak egy jó darabot. Ha egy kicsit is jobban rajonganék a Rammsteinért, hát biztosan megvenném, mert elég profi anyag. Klassz, nagyon hangulatos, ötletesen, lendületesen felvett és összevágott koncertfelvételek és klipek váltogatják egymást. Persze egy ütős koncertfelvételhez ütős koncertek is kellenek — hát ez is megvolt, tudatosan megtervezett, a látványra és az színpadi szereplése is nagyon odafigyelő előadások lehettek. (Én a Szigeten láttam őket utoljára még anno, hát az egy lehelletnyit lájtosabb volt annál, mint amit a DVD-n láttam.) Később a DVD képei már csak illusztrálják a bulit, közben teljesen más szól — a válogatásra amúgy nem lehet panasz, mindkét teremben folyamatos és egyenletes a színvonal.
Felszökkenek az éjszakaira (a hely bájait csak tovább emeli, hogy pont az egyik busz vonalán van), és rájövök, hogy hiányzik nekem a szombat esti adrenalinlöket. Okés volt a szervezés, de hanyatt azért nem dobtam magam a feelingtől.