Kell néha ilyen is. Laza, felszabadult, és mégsem folyton a könnyű emészthetőségre sandító műalkotás, ahol az egyetlen cél az, hogy egy abszurd kérdésnek a végére járjunk: pótolható-e a férfias kiállás, a szépség vagy a markáns, tiszteletre méltó jellem teljes hiánya pénzzel?

François egy aktakukac, aki nyer egy kupac lóvét a lottón, és elhatározza, hogy megvásárolja rajta egy kurva szerelmét. A maga romantikus, szívbeteg, hogy azt ne mondjam, lúzer módján testileg-lelkileg birtokolni akarja a nőt. Akit persze csábít a lehetőség, hogy ennek a fickónak is megmutassa: bármikor, bármelyik férfit képes leigázni és akaratához idomítani.

Persze hamar kiderül, hogy egy Monica Bellucci kaliberű bombázó életét nem töltheti ki egy ilyen feladat: a főszereplő viszont a jelek szerint reménytelenül beleszeret vágya tárgyába. Ekkor lép színre, mintegy ráadásként a nő eredeti pasija, Charly, akivel viszont viccelni sem nagyon érdemes, nemhogy a nőjét kiszeretni az ágyából. Hozzá képest az, François-nak meg kell dolgoznia az események előtt teljesen értetlenül álló, órkonzervatív hülyékből álló környezetét is, szinte gyerekjátéknak tűnik.

A sztori persze inkább tekinthető keserédes szatírának, mint vígjátéknak. A végére minden szál elvarrásra kerül, a karakterek konfliktusai jól kidolgozottak és határozotan előre viszik a sztorit. A végén, egy ügyes dramaturgiai húzásnak köszönhetően többféle befejezés vázlatát is megismerhetjük, mielőtt elérnénk az annyira azért nem meglepő valódi végkifejlethez.

Abszolút nyerő kategóriás, de csak ha szeretjük a szolid intellektuális kihívásokat. Tudjon közben járni az agyunk — kikapcsolódást jelentő időtöltésnek teljesen felejtős.