A Kárhozat útja útja után most egy egészen modern arcát láthatjuk az ír maffiának; a modern történethez pedig csavaros cselekmény és brutális feszültség dukál. Odatették rendesen.

A maffiavezér Frank Costellót játszó Jack Nicholson valószínűleg még elég sokáig Jack Nicholson marad: igazi, nagy színész, az illúziókeltés nagymestere. Ráadásul most olyanokal játszik együtt, akik már ugyancsak bizonyítottak egy párszor; Matt Damon, Leonardo DiCaprio (aki ugye, ugye, ugye már elég régen nem az a kis nyálgombóc, akinek megismerhettük), Martin Sheen és Alec Baldwin ugyan érezhetően nincs vele egy súlycsoportban, de jó helyen vannak és becsülettel helytállnak.

A sztori asszem, a nagyágyú nélkül nem is állna meg a lábán, vannak benne apróbb hibák, zökkenők, bosszantó lúzerkedések. Talán a huszonegyedik század első évtizedének második felében már nyugodtan lehetne egy informatikai szaklektort is szerződtetni a forgatókönyvíró csesztetése végett: egy rendőrségi szerver nem Windows XP Home edition, ahol ha valamit egyszer letörölnek, akkor az le van törölve. Egyrészt nincs letörölve, másrészt törölni nem lehet csak úgy bármit; harmadrészt pedig minden hozzáférésnek, törölgetésnek nyoma marad. A felhasználói felületen történő buzergálásokat, mint dramaturgiai elemet a fent említett konzulens rendszeresítéséig nyugodtan ki lehetne hagyni a buliból.

Mindegy, a karakterek, ha nem is agydurrantóan jók, de azért szépen kidolgozottak és kivitelezésük is frankón aprólékos; a konfliktusok, csavarok időzítése tökéletes, a zene pedig egyenesen telitalálat, ír népzenével körítet hard rock. Kekeckedés ide, kekeckedés oda, garantáltan remegni fog a kezünk, mire az utolsó pisztolylövés is eldördül.