Elég sok szó esett az utóbbi napokban az egészségügyről, a Capitol Consulting Group meg kiadott egy elemzést, miszerint az orvosoknak lehetővé kell tenni a magánpraxist a közkórházakban. Talán ennyire semmi sem egyszerű.

Persze nem vagyok egészségügyi szakember, így nem feltétlenül rezonál jól a baromságdetektorom. Azt azért elég jó biztonsággal ki merem mondani, hogy amit Mikola István mond, az mindig, minden körülmények között tömény vadbaromság — szerencsére olyan unalmasan beszél, hogy szinte képtelenség végighallgatni. Orbán posztkommunistázásának lehet, hogy van politikai alapja, ám amit a Fidesz hirdet, az maga a kommunizmus, mindenféle poszt nélkül. Mikola István a gyógyszerészek érdekében korlátozná a gyógyszerprivatizációt, mondván, ha sok ember osztozik ugyanazon a pénzen, kevesebb jut egynek. Jaja. Mikola talán már elfelejtette, de én még nem, hogy a vevőbarát gondolkodás motivációja éppen az, hogy ha nem nyalom fehérre a vevő seggét én, akkor az elmegy, és fehérre nyalja más. Persze ehhez kell, hogy a vevő seggét nyalni szándékozók szabadon nyithassanak újabb üzleteket, és ne egy brutálisan szűklátókörű kartell vigye az adott üzletágat. Amúgy persze bevállalhatjuk a tervgazdálkodást a gazdaság egész vertikumában, csak éppen egyszer már csúfosat bukott ez a rendszer.

A Capital Consulting elemzése szerintem ugyancsak a tömény faszság kategória. Egy. Szerintem magánpraxist az folytasson, aki fizeti annak költségeit. Azt azért ne játsszuk, hogy én befizetem az adót a közszolgáltatásra, aztán más meg ingyé’ használja az infrastruktúrát magángazdagodásra. Persze, a Capital Consulting szerződést javasolt az orvos és a kórház között, és persze, én meg tudom, hogy ez Magyarország, és látom, hogy ez a helyzet üvölt a visszaélési lehetőségektől.

Vegyünk egy példát! Tegyük fel, hogy az orvos mindent kifizet a kórháznak, még a gumikesztyűt is, amikor azt a délutáni magánpraxisban húzza fel. Délelőtt viszont, amikor közszolgáltat, a kesztyű nyilván ingyenes. Mit fog ez erdeményezni? Az orvosok délelőtti kesztyűszükséglete az egekbe szökik majd, délután pedig alig lesz olyan eset, amihez kesztyűt kellett húzni. Az orvoson viszont mindig lesz gumikesztyű.

Kettő. A magyar közegészségügy sok helyütt már így is kritikán alul szar. Az az orvos, aki délután magánpraxist folytat, egyetlen dologban lesz érdekelt: hogy ezek után a délelőtti közpraxis elviselhetetlenül, fojtogatóan, kibírhatatlanul fos legyen. És nem lesz az az atyaisten, aki rájuk borítja az asztalt, hiszen milyen alapon? Aztán szépen átterelik őket a délutáni magánpraxisba, ahol nem rohadsz szét várakozás közben, ahol rendesen ellátnak és ahol nem úgy kezelnek, mint a használt seggtörlőpapírt.

Amire szerintem szüksége lenne az orvostársadalomnak, az egy brutális szankciórendszer. (Nem megfeledkezve arról sem, hogy a méltányos és törvényes fizetéshez biztosítani kellene a forrásokat — amíg az állam széttárja a karját, hogy nincs pénz az elkerülhetetlen túlórákra, addig persze kurvára nincs miről beszélni.) Elviselhetetlenül durva bírságokkal (vagy talán egy kis sittel) letörni a paraszolvencia iránti vágyat (aki különösen hálás a szolgáltatásért, fizessen a kórház számlájára), felerősíteni a betegjogi képviseletet, kőkeményen megtorolni a legcsekélyebb etikai vétséget is. Vagy legyen legény a szabadpiacon, ha büdös neki a közszolgálat.